2/9. Fejezet

Sziasztok drágáim! Itt az új fejezet még nagyrészt időben, ha jól számoltam a heteket. Bár nálam ezt már nem lehet tudni. Nagyon sajnálom a sok késést csak most írok egy másik történetet is amit egyenlőre nem teszek közzé. 

Puszillak titeket: Alli! 

Holdfogyatkozás

9.Fejezet

Titok

-          A nevem Theo Reaken…

-          Ennek most mondani a kéne valamit? – kérdeztem a szétázott fiút.

-          Régen Scott és Stiles legjobb barátja voltam. Csak el kellett költöznünk kilenc éves koromban. – nekem ebből se sok minden esett le. Ilyenkor nagyon szőkének érzem magam, de ez van.

-          Mit akarsz Scott-tól? Halljam! – követelőztem.

-          Néhány hónapja változtattak át.  Amikor meghallottam, hogy van egy igaz alfa Bacon Hillsben az nem is annyira érdekelt. De mikor megtudtam, hogy Scott McCall a neve nem akartam elhinni. – egy szóval csatlakozni akar. De van valami ebben a gyerekben, ami nagyon unszimpatikus. Túl sok a szavai közt a hátsó szándék.

-          És ezért az út közepén kell parádézni? Mi van akkor, ha valami féleszű kivasal? Amúgy az alfád nem mondta, hogy ne jelentsd csak úgy ki, hogy vérfarkas vagy? Amúgy Scott jelenleg nem tartózkodik, a városban szóval ne stoppolj az esőben, mert nincs itt! – feltett szándékom ezt előbb az alfámmal megbeszélni. Száz százalék hogy titkol valamit. Válaszát meg szem várva pattanok be a volán mögé és száguldok haza. Első dolgom volt előbányászni a telefonom és kikeresni a kontaktok közül Scott nevét.

-          Halló? – szólt bele.

-          Scott ismertél te valaha egy Theo Reaken nevű srácot? – egyből a lényegre, minek is kertelnék.

-          Igen még alsóból miért? – szóval igazat beszélt.

-          Mert ma majdnem kivasaltam hazafelé jövet, csak úgy a semmiből ugrott a kocsi elé. Közölte, hogy vérfarkas és téged keres. Nekem nem szimpatikus, túl sok a hátsó szándéka, ha engem kérdezel. – hadartam.

-          Had találjam ki ott hagytad az út szélén? – kérdezte megrovó hangon.

-          Miért vegyek fel mindenkit, aki azt állítja ismer téged? Honnan tudjam, hogy nem sorozatgyilkos? –kérdeztem ingerülten.

-          Jó ezt holnap reggel megbeszéljük. Szia, Niki! –azzal letette a telefont.

-          Kivel beszéltél? – kérdezte Aiden.

-          Csak Scottal. Az egyik régi ismerősét majdnem kivasaltam kocsival. – mondtam. – Többiek? –rajtunk kívül senki nem volt a házban. Ami csoda hisz a ház általában egy méhkasra emlékeztet.

-          Nem tudom! Amikor hazaértem már üres volt. – mondta. Hát ilyen az ideköltözésünk óta nem volt. Csend és nyugalom. Amit én személy szerint utálok. Ekkor a telefonom rezegve adta tudtomra, hogy SMS-em érkezett.

Liam: Szia! Nem tudod hova tűnt Alex? Ethan? Aiden?

Én: Aiden itt van, mellettem a többieket én sem tudom. Miért?

Liam: Scott mondta, hogy kerítsem elő őket. De egyikük sem veszi fel.  

Én: Aiden telefonja nem csörgött. Pedig egy ideje már itt áll mellettem.

Liam: Ez fura! Megmondanád neki, hogy menjen az állatorvosi rendelőhöz? Asszem kiderült valami a Rettegés Doktoraival kapcsolatban!

Én: Mégis mire jöttek rá azok a jómadarak? Mondtam neki el is indult Deatonhoz.

Liam: Köszi. Stiles valami olyasmit mondott, hogy már a második világháború előtt is léteztek. Kimérákat gyártanak, ezek mesterséges természetfeletti lények. Valószínűleg az eltűnt kamaszokból is ez lett. Ja, és ezek a Kimérák állandóan meghalnak. Valamilyen „hiba” miatt. Nekem ennyit mondtak el.

Én: Köszi, az információ morzsákat! A többit majd kiszedem a bátyámból.

Liam: Ki van nálatok otthon? Én egyedül maradtam!

Én: Én is! Aiden volt az utolsó ember itthon!

Liam: Átmenjek? Csak hogy ne legyél egyedül!

Én: Csak ha nem baj! Mert ha így folytatjuk magas lesz a teflonszámlám.

Liam: Panaszkodik a milliárdos. Mintha nem lenne miből kifizetni. Indultam. Öt perc és ott vagyok.

Én: Nem panaszkodok! Csak előrelátó vagyok! Rendben.

Na, ez egy érdekes párbeszéd volt. Liam csakugyan betoppant öt perc múlva. A hajából csöpögött a víz. El is felejtettem, hogy esik az eső. Elég rendesen elázott szegényem. A kezébe nyomtam egy törülközőt.

-          Ne csöpögd össze a lakást. Nekem kell feltakarítanom. – mondtam. – Gyere, kapsz száraz ruhát. Szerintem a méreted megegyezik Aidenével. – húztam fel az emeletre.

-          Köszi! –törölte meg a haját a törölközőbe. Olyan aranyos. Pont, mint egy ázott kiskutya. Betrappoltam vele Aiden szobájába.  

-          Válogass kedvedre! – nyitottam ki a ruhásszekrény ajtaját.

-          Aiden nem fog szólni?

-          Nem azt fogja hinni én voltam! Mindig csórom a pólóit. – hát igen volt már olyan hogy az összes pulcsija átvándorolt az én szekrényembe. De ha egyszer olyan jó kényelmesek.

-          Hát akkor, köszi! – mászott bele a szekrénybe.

-          Ez csak természetes. A nappaliban találkozunk. – mondtam és kiléptem a szobából. A fejemet leginkább egy túlérett paradicsomhoz tudnám ilyenkor hasonlítani. Túlságosan is belezúgtam Liambe. Öt perccel később lecsoszogott a lépcsőn Aiden ruháiban. – Kérsz teát? Kávét? Forró csokit? Kakaót?

-          Őhm… teát kérek. – mögöttem ő is belépett a konyhánkba. Gyorsan csináltam neki teát magamnak meg egy nagy adag vaníliás forró csokit. Aztán visszamentünk a nappaliba tv-zni. Az egyik csatornán pont a Démonok Között ment. Meg is akadtunk ott. Mivel néha az életem is olyan ezért nem nagyon szeretem a horror műfajt. Pontosan ezért bátor vérfarkas katonaként az egyik jelenetnél úgy megijedtem, hogy Liam vállába fúrtam a fejem. Mire ő elég érdekes fejjel nézett rám, de közben fél karral átkarolt. – Kikapcsoljam? – kérdezte suttogva.

-          Nem. Nem ijedtem meg. – mondtam hangosan. – Annyira. – ezt már kicsit kisebb hangerővel mondtam. Mire elmosolyodott és még közelebb húzott magához. Nem terveztem újra a képernyőre nézni ezért őt tanulmányoztam. Egyszer csak oldalra fordította a fejét. A tekintetük találkozott, olyan közel voltunk egymáshoz hogy az orrunk pedig majd nem összeért. Egy pillanattal később pedig megéreztem az ajkait az ajkaimon.

„Eközben az állatorvosi rendelőben”

„Aiden”

Furcsa hogy Niki közvetítésével kellet megtudnom, hogy Scott, keres. Azonnal el is indultam a rendelő felé. Az összefüggő esőfüggönytől szinte semmit nem láttam. De szerencsére sikerült eljutnom odáig egy darabban. Hisz ki azaz elvetemült, aki szakadó esőben motorozik? Hát persze hogy én. Bent nagy volt a forgatag, Kira és Brett valamin elmélyülten vitatkozott. Stiles és Scott valamit nagyon nézett egy papíron. Mellettük Lydia, Allison és Malia tárgyalt valamit. A drága öcsém pedig beszélt valakivel telefonon. Az érkezésemmel kezdetét is vette a zárkörű gyűlés. Hogy Niki és Liam miért nem lehetett itt? Míg az előbbinek teljesen a másik ereje elsajátítására kell összpontosítania addig a másiknak a farkas énje kezelésére. Több érdekes információ is kiderült. A dokik már a második világháború előtt is léteztek. Ezt mind egy könyvből. De a legfontosabb hogy még a megszokottnál is nagyobb bajban vagyunk. Ami azért gáz mivel alapból is mindig nagy bajban vagyunk. De így? Ezt sérülések nélkül lehetetlen túlélni. Egy újabb háború küszöbén állunk. Bár ez a mi átokverte kisvárosunkban senki nem lepődik meg. Asszem elő kell ásnunk a csatabárdot.