Holdfogyatkozás 30.Fejezet Fél elmebaj

Sziasztok! Elérkeztünk a 30. fejezethez. Nagyon-nagyon köszönöm a 2146 megtekintést.  Remélem a rész tetszeni fog. 

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

30.Fejezet

Fél elmebaj

Ekkor egy durranás és megjelent James.

A három mágus kikerekedett szemekkel nézett Jamesre. Én éreztem, hogy szétáradt a düh a testemben. Csípőre tett kézzel fordultam az újonnan érkező felé. Ma már csak ő hiányzott.

·        Te meg mi a fenét keresel itt? – kérdeztem.

·        Miért érdekel? – kérdezte gúnyosan.

·        Tudod mit? Húzz innen! – mutattam az erkély alá.

·        A medencébe?  - kérdezte kikerekedett szemekkel.

·        Én pont szarom le! Csak tűnj el innen! – a hangom már kezdett átmenni morgásba.

·        Vagy különben mi lesz szépségem? – vonta fel a jobb szemöldökét.

·        Minek neveztél? –kérdeztem jéghideg színtelen hangon.

·        Szépségem! – na, most gurult el a gyógyszerem. Löktem rajta egy kicsit. Minek következményeképp átfordult a korláton és fejjel előre a medencébe érkezett. Megfordulva bezsebelem a három mágus megdöbbent pillantását.

·        Most meg mi van? – kérdeztem méltatlankodva.

·        Te lelökted az 5000 éves ellenséged a medencébe! – összegezte Dante.

·        Hát így nézve! – vontam vállat. – De most ha megbocsátotok, megyek aludni mivel holnap még, megyek őrjáratozni. – lökdöstem ki a három mágust az ajtón és visszadőltem az ágyba aludni.

Reggel kómásan másztam ki az ágyból. Elindultam elvégezni a reggeli teendőimet. Zuhanyzás, fogmosás, fésülködés. Gyorsan magamra kaptam egy fekete trikót és egy pink rövidnadrágot egy bakanccsal.

A hajamat felcopfoztam és mentem reggelizni. Az egész család megjegyezte, hogy vegyem kevésbé pattogósra a figurát. Mert elegük van belőlem. Alexszel levonultunk a mágiagyakorlóba. A mindent felgyújtottam nem megfelelő jelző a pusztításomra. Szegény Alexet pedig sikerült úgy megráznom, hogy égnek áll az összes hajszála. Aztán Rosi jött le. Mondta az öccsének, hogy át kéne mennie Dantéval az Argent házhoz néhány fegyverért. Mivel a mi fegyvertárunk teljesen kiürült a héten. Aztán engem is felzavart nehogy valamit még jobban tönkre tegyek. Mivel furcsamód senki nem volt otthon, Rosi a nappaliban akarta megtanítani, hogy kell mágiával gyertyát gyújtani. Épp az emeltre rohant poroltóért mikor Scott és Allison belépett. Hát hogy is fogalmazzak majdnem felgyújtottam őket. Hupszi. Ezután muszáj voltam elmakogni nekik az igazságot. Hitetlenkedtek. De miután rájöttek, hogy az előbb majdnem felgyújtottam őket. Megbékéltek a gondolattal hogy mágusfarkas vagyok. Megkértem őket hogy tartsák titokban. Scottnak nem fűlött a foga a falka előtti titkolózáshoz, de azért megtette. Ezután semmi érdekes nem történt. Csak úgy elment ez a szombat is, mint a többi. Este olyan negyed hat körül elkezdtem készülődni az őrjáratra. Felvettem egy fekte szaggatott farmert, egy fekete inget, bőrdzsekit és bakancsot.

A hajamat felcopfoztam és a végét befontam. Aztán lerobogtam a fegyvertárba felszerelni. Rögtön előkaptam egy fegyver övet, egy pisztoly és egy tőr szíjat. A fegyver övre ment egy vámpír pisztoly, karók (fa és ezüst), összecsukható tőrök, rendes pisztoly és néhány kukorica gránát. A pisztoly szíjba egy verbénás és sisakvirágos töltényekkel töltött pisztoly, amit az egyik térdemhez csatoltam fel. A tőr szíjat a másik térdemhez csatoltam és belecsúsztattam a Danétól kapott tőrt. A bakancsomba még dugtam néhány tőrt és kész is voltam. Ekkor Liam lépett be. Ő is talpig feketébe. A fején egy csöves sapival. Mivel hidrogén szőke (nem festett alapból ilyen) haja jelzőtűzként világított az éjszakai erdőben. Gyorsan magához kapott pár fegyvert és már mentünk is. Malia és Aiden már a hátsó kertben várt ránk. Aztán elindultunk. Mind a négyen más irányba mivel Scott megszabta, hogy külön kell válnunk. Már minimum fél órája gyalogoltam mikor nekimentem valaminek. Fa nem lehetett mivel annak puha, szóval ember. Felnézve egy jádés-kékes szempár nézett le rám.

Amiben furcsa érzés ült, gyilkolási vágy. Megpróbáltam hátra lépni, de az ürge tapadt rám, mint egy mágnes. Az ürge arcára gúnnyal kevert megvető fintor ült ki. Csak most ért el a felismerés, Ő a gyilkos démon. Dentalion. Egy jól irányzott lökéssel el akartam lökni. Ebből az lett, hogy a démon 40 métert repült légvonalban körülötte pedig minden felgyulladt. Amikor földet ért elkapta a röhögő görcs. Én összevont szemöldökkel néztem a földön a röhögéstől hempergő démont. Furcsa volt. Végül felült és megszólalta.

·        Jól nyomod kislány! – mondta elismerően.

·        Te meg ki a franc vagy? – kérdeztem.

·        A nevem Dentalion!

·        Te vagy a pszichopata démon?

·        Ez fájt! – tette a szívére a kezét.

·        Hogy mi van? – adtam a hülye lányt.

·        Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak játszod?- kérdezte ártatlan szemmel. Na, én most felgyújtom.

De nem volt rá időm, mert eltűnt. Az időközben leszállt ködön keresztül nem láttam semmit. Mivel a telefonom órája 05:45 mutatott elindultam vissza a házhoz. A háznál a többiek már vártak. Reggeli után lezuhanyoztam és beájultam az ágyba. Az egész vasárnapot alvással töltöttem. Az ébresztőm ébresztett hétfő reggel. Mivel múlt héten szemeszterzárás volt ma megkapjuk az új órarendünket. Kikászálódtam az ágyból. Elvégeztem minden teendőmet. Felvettem egy fekete nadrágot, egy fekete-fehér pánt nélküli hosszított pólót, bakancsot és bőrdzsekit.

A hajamat csak kifésültem ki nem vasaltam így enyhén hullámos marat. Reggeli után (mivel Rosi tegnap megkapta a kocsiját) már egyedül mentem suliba. A sulinál szokás szerint együtt indultunk órára, most per pillanat az órarendért. Amikor megláttam az új órarendet nyíltan elátkoztam az íróját.             

	Órarend Szemeszter 2
	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
1	Francia	Matek	Infó	Gazdaságtan	Föci
2	Biosz	Fizika	Spanyol	Spanyol	Biosz
3	Kémia	Föci	Francia	Irodalom	Irodalom
4	Töri	Technika	Gazdaságtan	Rajz	Tesi
5	Tesi	Tesi	Matek	Rajz	Tesi
6	Tesi	Tesi	Kémia	Kémia
7			Tesi	Matek
8			Tesi	Tesi
9				Tesi

De most komolyan ki az-az állat, aki 8.9. órába tesit tesz. Annak az illetőnek rég diliházban kéne lennie, nem pedig órarendet tervezni. Aztán elmentem az első órámra. Hétfő első óra francia! Az ürge nem normális. Francia (?). Ráadásul hétfő első órában. Na, ez nekem sok volt. Az egész órát a Ninának való pofázással töltöttem. Utána Biosz. ahol majdnem kikapartam a tanár szemét. Útálom a Biosz tanárt. Ezután kémia volt. Ms. Martin tök jó fej volt. Elviselte, hogy egész órán Ethanal veszekedtem. Ami haladás, mert mindig kizavart minket. Aztán töri Mason mellet mivel Emili másik csoportba került. A srác csak mondta és mondta. Már nekem fájt a szám. Aztán a jól megszokott dupla tesi. Sprinteltünk. Én pont Liammal kerültem párba. Két méterrel vertem. Ami nem is csoda mivel mindig is én voltam a leggyorsabb. Miután ennek is vége lett elindultam haza. A házunk előtt egy ismerős Ford GT40-es parkolt.

A lakásba belépve rögtön megéreztem Seth és Leah illatát. Egyik pillanatról a másikra jelent meg előttem Seth, kapott fel és kezdett pörgetni. Én sikítozva próbáltam lecsapni.

·        Tegyél le te óriás pincsi! – kiáltottam rá.

·        Jól van, na! – méltatlankodott. – De harcias lettél az elmúlt három hónap alatt! – ölelt meg. Tényleg olyan régen mentek el. Fel sem tűnt.

Ezután szépen sorban a többiek is hazaérkeztek. Seth és Leah nyár elejéig marad nálunk. Vacsora közben kibontakozott a probléma. Már csak két vendégszobánk volt. Amit Leah és Seth elfoglalt. Így Danténak nem maradt szoba. Nik rögtön rávágta, hogy holnap kezdik a ház bővítését. Ami úgy három-négy nap. Mivel a házban az egyetlen kihúzható kanapé az én szobámban van. Mivel Aiden közölte, hogy fiú nem alszik az én szobámba velem. Dante ment Rosi szobájába ő pedig hozzám. Aztán elaludtam. Álmomban azt láttam, hogy egy kölyökfarkassal játszok. Bárcsak tényleg kapnék egyet. Arra keltem fel, hogy valami az arcomat nyalogatja. Nagy lendülettel ültem fel. Ennek hála valami nyekkent az ölemben. Lenézve egy szürke farkaskölyköt láttam meg.

Pont ugyanolyan volt, mint amilyennel álmodtam. Megsimogattam a kis szőrgolyót. Gyorsan végeztem a teendőimmel és magamra húztam egy lila pólót fekete nadrággal és sportcipővel.

A hajamat kivasaltam és a farkaskölyökkel a kezemben lementem reggelizni. Kali kiakadt, hogy honnan szereztem. Végül össznépi győzködés után megengedte, hogy maradjon.       

Holdfogyatkozás 26.Fejezet Mistik Falls

Sziasztok! Itt az új fejezet. Most kilépünk Bachon Hills falai közül. És bár későn de náluk is elkezdődött a téli szünet és közeledik a karácsony.

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

26.Fejezet

Mistik Falls

A hét gyorsan eltelt. Azon kívül, hogy hétfőn James rám rontott, semmi. A napok csak teltek. Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek. És elérkezett a várva-várt téli szünet. Az órám már fél órája csörgött, de semmi kedvem nem volt felkelni. Pedig össze kéne pakolnom az utazáshoz. BASZKI… be kell pakolnom!  Úgy ugrottam ki az ágyból mintha kilőttek volna. Előrángattam a bőröndömet és nekiálltam pakolni. A többiek már este bepakoltak, de én még csak most kezdtem. A fiúk már többször is bejöttek, hogy siessek. De könnyű azt mondani. Mindenki rám morog, hogy miért nem pakoltam be tegnap. De legalább nem vagyok egyedül. Rosi még mindig a bőröndjét keresi. Még szerencse hogy magángéppel megyünk. A menetrend szerintit lekésnénk. Úgy volt, hogy a McCall falka is jön, de a létszámnövekedésnek hála csak néhányan jönnek (Allison, Lydia, Kira, Malia, Lori és Erica). A lányok úgy döntöttek, hogy ők csak azért is jönnek. Scottnak nem volt ellenvetése (szerencséjére).

·       Niki! Kész vagy már? – ordított fel Aiden.

·       Öt perc! – kiabáltam vissza.

·       Fél órája is ezt mondtad! – méltatlankodott Alex.

·       Lány vagyok! Szóval bocsi! – kiabálok vissza.

·       Lekéssük a gépet! – kiált fel Ethan.

·       Azt nehezen mivel magángéppel megyünk! – kiáltok vissza és becipzárazom a táskákat.

És elindulnék lefelé, amikor tudatosul bennem, hogy még mindig pizsamában vagyok. Így gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy barna pulcsit és egy barna csizmát, hozzá pedig egy zöld télikabátot

(Mivel kint sűrű pelyhekben szakadt a hó). Lerángattam a bőröndömet a földszintre. Miután Rosi és az én csomagjaimat is betuszkoltuk Alex kocsijába be is szálltunk a fiú mellé. (Mivel az én kocsim itthon marad, sajnos). Elindultunk a reptér felé. A fiúktól Rosi is és én is megkaptuk, hogy mi tartott eddig. A reptéren a lányok már vártak ránk. A három mostohabátyám átkozta a napot, amikor nyolc kamaszlánnyal szállt egy repülőre. Mi pedig csak jól szórakoztunk a szenvedésükön. Öt óra repülés után le is szállt a gép a Denveri reptéren. A kijáratnál öt bazinagy terepjáró várt ránk sofőröstül. Kettő megtelt a csomagokkal a másik háromba pedig mi ültünk. És indultunk is a Micaelson villa felé. Több óra hosszú kocsikázás után leparkoltunk az öt emelet magas hófehér villa előtt.

Olyan régen voltam már itt. A lányok és Alex csodálkozva néztek körül. Gyönyörű ez a hely, pláne télen. De nyáron még ennél is szebb. Ekkor egy hógolyó fejbetalált. Ahogy megfordultam megláttam egy sötétszőke fejet. A fej tulajdonosa pedig a legfiatalabb Micaelson…

·       Szia, Finn! – üvöltöttem a srácnak integetve.

·       Szia, törpe! – vigyorgott. Törpe!? Na ezért meghalsz! Megfogtam egy adag havat és pofán dobtam vele. Így kezdődött a hógolyó csatánk. Aminek végül Eijah vettet véget. De, csakis azért mert Finnel egy idő után nem egymást dobáltuk hanem Nik hibridjeit. Röhögve mentünk be a házba. Rebecca rögtön megmutatta hol a szobám. És megkért, hogy ne vizezzük össze a lakást. Elindultam felfelé a szobámba, de azt hogy Finn mikor csapódott hozzám azt nem tudom.

·       Ezt még megismételjük! – jelentette ki.

·       De mégis mit? –néztem rá kíváncsian.

·       A hibrid dobálást! – vigyorgott gonoszul.

·       Azt minden képpen! De legközelebb tripla pont jár az ősi hibridért! – mondtam.

·       Nik kiakadna ránk!  Ezért benne vagyok! – vigyorgott. Finnel mindig is jól kijöttem. Ő is olyan, mint Kol meg én, legkisebb testvér. Én bementem a szobámba és ő is elment a sajátjába. Levettem az átázott kabátomat és a csizmámat, a hajamat pedig megszárítottam. Aztán neki álltam kipakolni. Ami négyszer annyi időt vett igénybe, mint a bepakolás. Egyszer csak Finn dugta be a fejét az ajtón.

·       Niki vacsora! – mondta és a karomnál fogva lerángatott az étkezőbe. Ahol mindenki ott volt. Még a Salvatore testvérek is átjöttek. Ez olyan idilli nem? Egy asztalnál ül vérfarkas, mágus, vámpír és hibrid. És nem esszük meg egymást. Még csak nem is morgunk egymásra. Egy család vagyunk. Akármennyire is furcsa, de egy család. Ez este további részét azzal töltöttem, hogy a szobámba Finnel a Klaus reggeli ébresztőjét tervezgettem. Csak annyit mondhatok róla, hogy jó lesz. Ezután bedőltem az ágyba aludni. Szerencsére egy rémálmom sem volt. Arra keltem, hogy valaki finoman a vállamat rázogatja.

·       Ne! Hagyj aludni! – morogtam és próbáltam a másik oldalamra fordulni.

·       Jó reggelt csipkerózsika! Hasadra süt a nap! – rázogatott tovább.

·       Finn? – kérdeztem kómásan.

·       Igen én vagyok! De most már kelj fel! Fel kell ébresztenünk Klaust! Emlékszel? – vigyorgott.

·       Aha! Mindjárt felöltözök! – gyorsan a szekrényhez mentem és előturkáltam a ruhákat.

 Gyorsan beviharoztam a fürdőbe és magamra húztam a fehér trikó fekete nadrág összeállítást hozzá pedig egy farmerdzsekit.

A hajamat felcopfoztam és mentem vissza a vámpírsráchoz. Aztán neki is álltunk a tervünk megvalósításának. Ő ment hóért én hideg vízért. Egy vödör hó egy vödör jeges víz. Finn beosont a bátyja szobájába és a nyaka közé borította a havat. Amire egy hangos „FINN MEGÖLLEK” volt a válasz. A srác röhögve futott ki Nik pedig utána. Ahogy kilépett az ajtón az egész vödör vizet rá öntöttem. Eldobtam a vödröt és Finnel együtt menekülőre fogtuk, nehogy kinyírjon minket. Az egész ház tőlünk zengett. Végül Elijah

megmentett minket és elküldte Klaust átöltözni, minket pedig alaposan leszidott és elzavart reggelizni. Épp a reggelink felével végeztünk a mikor betoppant a konyhába Nik. Az öccsét és engem is fejbevágott és leült mellénk enni. A délelőtt folyamán Nik mindenkinek elpanaszolta a reggeli ébresztőjét. Finn elkezdett hisztizni, hogy menjek el vele a Mystik Grill-be. Két óra hiszti után igent mondtam neki. Amíg Mistik Falls-ba jártam suliba, ő volt a legjobb barátom és ez most sincs másképp, csak már több van legjobb barátból is, meg csak szimpla barátból is. A többiek elmentek várost nézni én pedig Finnel a Grillbe.

Az épület se kívülről se belűről nem változott.

Csak abba reménykedtem, nem futunk össze utálatom tárgyával Elena „hisztispicsa” Gilberttel. Hogy mért utálom annyira a csajt? Mert az egész várossal sajnáltatja magát és közben egy büdös kurva. Tudom, szépen beszélek, de nem tudom máshogy kifejezni, ha egyszer az. Leültünk egy asztalhoz és Matt a pincér már jött is a rendelésünkért. Finnel mindent megbeszéltünk. Kérdezett a suliról, Nináról, Emiliről és a falkáról. Nagyon Gyorsan eltelt a délután így elindultunk haza. Már rég beszéltem ennyit Finnel. Amíg itt laktunk, ez mindennapos volt. Visszatérve a villába a többiek már vacsorához készülődtek. Mi is leültünk vacsorázni. Elijah közölte, hogy legközelebb nem ment meg, ha megfürdetjük Klaust. Mire rávágtam, hogy „Bocsi, de már nagyon bűzlött”. Erre mindenki vigyorgott, kivéve Klaust. Aki csak visszamorgott, hogy „Nem is”. Erre Finn „Most már nem”. Egész este ez volt a téma. A lányok csak néztek engem és Finnt. Hát már régen voltunk összezárva. Hiányzott a sok hülyesége. Ez az állandó szívassuk meg Klaust állapot. Tudom, fura páros vagyunk ő 1017 éves én pedig 15, de se baj. Mi így vagyunk jók. Bár senki sem értékeli, ha össze vagyunk zárva. A James ügyet mégse mondtam el neki. Nagyon furcsa ez az egész. És azaz ürge elmebeteg. Nem akarok mást is belekeverni ebbe az ügybe. Legalábbis addig, amíg semmi biztosat nem tudok. Nem akarom, hogy a barátaimnak baja essen. De amíg itt vagyok, biztonságban vagyok. Gondoltam miközben kiléptem a fürdőből. Majdnem szívrohamot kaptam. James ott ált a szoba közepén. Nekem háttal állt, ha szerencsém van még nem vett észre. Szépen lassan visszahátrálok. Hátha egy idő után elmegy.  

·       Ne hátrálj! Hallak! – fordul felém ajkain gonosz vigyorral. Még egy lépést hátrálok. – Mi van? Csak nem félsz tőlem? – kérdezte gúnyosan.

·       Tőled? – vontam fel szemrehányóan a szemöldököm. – Hogy kerültél ide?

·       Csak gondoltam megnézem, hogy szórakozol! Nem akarom, hogy valaki helyettem öljön meg!  - a mondatától felállt a szőr a hátamon. Ő csak bugyután vigyorgott.

·       Hogy te engem? – néztem rá gúnyosan.

·       Igen én! – mondta. A torkomnál fogva emelt fel és nyomott a falnak. Ekkor valaki benyitott a szobámba.

·       Niki… James engedd el! – kiáltott rá Alex.

·       Alex jó látni! – vigyorgott rá, de azért letett. -  Látom már ti is megtaláltátok! – mutatott rám.

·       Nem ő a mágusfarkas! – bizonygatta Alex,

·       Dehogynem! – vágtam rá egyből. Elkezdtem koncentrálni, hogy vágjon a karomat szorító Jamesbe az áram. Ami meg is történt. Alex szemei kigúvadtak. Szóval nem rám gyanakodott eddig. Valahogy gondoltam. De eddigre James kiugrott az ablakon. Én Alex felé fordultam. Ő bezárta az ajtót, én pedig az ablakot. – Alex elmagyaráznád, mi folyik itt?

·       Igen…    

Holdfogyatkozás 25.Fejezet Elhatározás

Sziasztok! Itt egy újabb fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket és ennek hangot is adtok!

Puszi: Alli!

Holdfogyatkozás

25.Fejezet

Elhatározás

·        Gyere! – kezdett húzni a suli háta mögé. Ahol a többiek már csak ránk vártak. 

A suli háta mögött csak a szűk falka volt jelen. De Scott még nem kezdte el a mondandóját. Mint később észrevettem, Brett és Lori még nem volt ott. Már vagy fél órája vártuk, hogy ők is megérkezzenek. De semmi! Fogtam magam és leültem a fal mellé. Az ikrek a két oldalamra ültek. Vártunk. Míg végül Scott elküldte Boydot hogy nézze, meg hogy hol van a két farkaska. Én már azon voltam, hogy ott helyben elalszom. Mikor láss csodát: Boyd fél óra után visszatért a két farkaskával. Magamba elmorogtam egy „na, végrét”. És végre elkezdődött a gyűlés. Vagyis kezdődhetett volna, ha Erica nem lép le Brették érkezése előtt. Nyöszörögve csúsztam vissza a fal tövébe. Ilyen nincs! Most már szívem szerint a hajamat tépném. De most komolyan, mire az egyik előkerül, a másik eltűnik. A fejemet a térdemre hajtottam és hangosan felnyögtem. Aiden leült mellém. A fejemet a vállára hajtottam és vártam, hogy a többiek előkerítsék Ercát. Majdnem egy óra telt el, de még semmi. Scott már majdnem a falba verte a fejét. Én már félig aludtam.

·        Na, jó! Úgy látom Erica már nem jön vissza. Akkor kezdjük is! – csapta össze a kezeit Scott.

·        Miért is kellet ide jönnünk? – kérdezte Alex.

·        Ugye történt egy kis átrendezés! Még egyszer annyian lettünk. De sajnos a másik falka nem kapott harci kiképzést. Emellett jelentették, hogy több Berserker is járkál a környéken. Kimberlyt és Jacksont pedig hetek óta nem láttuk. Gyanítom, hogy terveznek valamit! – mondta Scott.

·        És mi a terv? – kérdeztem. Mire ő csak a fejét rázta.

·        Nem tudom! Pont ezért hívtalak ide titeket. – nyögte ki.

·        Most még nekem sincs ötletem! – sóhajtott fel Stiles.

·        Mi? – kerekedtek el a szemeim. – Akkor végünk! – jelentettem ki. – Ha már a csapat eszének sincs ötlete, nekünk lőttek!

·        Ne dramatizáld túl! – szólt rám Isaac.

·        Én?

·        Nem! A szomszéd vérfarkas! – mordult fel Ethan.

·        Hé, ez az én beszólásom! – nyihogtam, mint egy hisztis csaj.

·        Csendet kérek! – kiáltott ránk Scott. – Tudjátok mit? Menjetek, haza ma már úgy sem jutunk semmire! – mondta és elindult a parkoló felé.  

Scott után én is mentem a kocsimhoz azzal pedig két perc alatt otthon voltam. Hullaként nyúltam el a nappali kanapéján. Valaki felemelte a lábamat és leült. Így a lábam Damon ölében landolt. Eléggé furcsán nézhettünk ki. Végül sóhajtva felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Ahogy bedőltem az ágyba el is aludtam, még a vacsorát sem vártam meg. Szerencsére ma nem álmodtam semmit, még csak az hiányozna így is eléggé hulla vagyok, nem kellenek még a látomásaim is. Másnap reggel az órám vernyákolására keltem. Miután minden teendőmell végeztem felvettem terep mintás inget egy ugyanilyen mintás tornacsukával egy koptatott farmernadrággal és kabáttal.

Ha hajamat erős copfba fogtam a fejem tetején. A táskámmal a vállamon lementem az étkezőbe reggelizni. Minden úgy ment, ahogy szokott, Rosival suliba mentünk. Beültem az első órámra, ami gazdaságtan volt.  Csak az a gáz hogy az edző a gazdaságtan tanár is. Ebből következik, hogy egész órán sípolt. Ez a vérfarkas füleknek kész kínzás. Ezzel Aiden is egyet értett mivel a füleit fogta egész órán. Mivel nem tudjuk, kikapcsolni a szuper érzékeinket ezért szenvedünk. Már azt hittem beszakad a dobhártyám. De áldom az eget, mert 40 perc után végre kicsengettek. A következő órám Biosz lett volna, ha bementem volna. Aidennel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be a következő óránkra, mert az edző kikészítette a dobhártyánkat. Így hát jobb dolgunk nem lévén leültünk a folyosó közepére. Végig dumáltuk az egész tanórát. Az utána lévő infóra azért bemerészkedtem. A szokásossal ellentétben most ez is unalmasan telt. Irodalom órára nem jött be a tanár. Már azon voltunk, hogy lelépünk. Mikor belépett Damon és kijelentette, hogy a tanárunk elment nyaralni a következő szemeszter feléig, és amíg nem jön vissza ő lesz az irodalom tanárunk. Erre összenéztünk Aidennel és egyszerre vágtuk bele a fejünket az asztalba. Az osztályból pedig kitört a röhögés. A drága jó vámpírunk nem értette, hogy min röhögünk. Erre elkezdem neki integetni. Mikor meglátott minket ledermedt.

·        Ti hogy a büdös picsába kerültök ide? – kérdezte kiakadva.

·        Mondjuk, mert ide járunk iskolába? – kérdeztem gúnyosan.

·        De miért pont az én órámon? – nyögött fel elkeseredetten.

·        Mert ez van az órarendben! – mondta gúnyosan Aiden.

·        Rendben! Csak ne akasszatok ki!

·        Persze Damon! – mosolyogtam gúnyosan.

·        Most Mr. Salvatore! – mordult ránk.

·        Nekünk Damon voltál és Damon is maradsz! – mondtuk egyszerre!

Az egész óra azzal telt el, hogy Damonnal veszekedtünk. Az osztálytársak hálát adtak nekünk mivel semmit sem tanultunk. Ezután spanyol óránk volt. Amire nem emlékszem szóval lehet, hogy elaludtam. Jó mi? Szemeszterzárás előtt bealudni. Ezután mentem a dupla tesimre. Miután végre végeztem ezzel az egész nappal haza mentem megölni Damont az irodalom óráért. Most komolyan irodalom tanár? Remek lesz. Belépve a lakásba sötétség fogadott. Senki nincs itthon. Kol, Klaus és Rebecca már vasárnap visszautazott Mistik Falls-ba. Cora, Lora és Derek pedig mentek velük. Mert ugye ez a téli szünet előtti utolsó hét. A karácsonyt pedig a szünettel együtt Mistik Falls-ba töltjük. Ezért erre a hétre kevesebben lettünk. Annyira a gondolataimban merültem, hogy csak azt vettem észre, hogy átesek a szobámban lévő kanapén. Még mindig béna vagyok. Kiterültem, mint egy levelibéka. Ülő helyzetbe tornázva magam megláttam valakit az erkélyen. Felkeltem és kinyitottam az erkélyajtót. Szerintetek ki volt ott? Igazából ki más lehettet volna ott, ha nem James! A múltkori találkozásunk nem sikerült éppen a legjobbra. Be akartam csukni az erkélyajtót, hogy kizárjam a szobámból. De a kezével megakadályozta ezt a műveletet. Próbáltam visszalökni az erkélyre. Kevés sikerrel mivel erősebb, mint én. Ami fura, bár ahhoz képest, hogy egy öt-hat ezer éves srác áll előttem már nem is annyira. A próbálkozási kísérleteim egy gúnyos vigyort csaltak az arára. Amit olyan szívesen letöröltem volna egy jobb egyenessel. Csak az a baj hogy meg mozdulni is alig bírok, mert lefog. Próbálok szabadulni a karmaiból, de sehogy sem sikerül. Erre feltört a torkából egy gonosz kacaj. Ekkor eszembe jutott, hogy mágus is vagyok, és ha a testi erővel nem tudom legyőzni, akkor legyőzőm mágiával. Erősen kezdtem koncentrálni arra, hogy rázza meg az áram. Csukott szemmel is tudtam, hogy sikerült. Honnan? Gyorsan és szitkozódva engedett el. Mire én gyorsan elhátráltam.

·       Te kis boszorka! Szóval már tudod? – nézett rám gonoszul.

·       Mit? – adtam a tudatlankát.

·       Azt hogy te vagy a mágusfarkas! – mondta úgy mintha egy hülyének mondaná.

·       Ja hogy azt?! Azt előbb tudtam, mint te! – vigyorogtam idiótán.

·       Hah, azt kétlem! – vigyorgott ő is. Ekkor autóajtó csapdás. Nyílt a lakásajtó.

·       Niki! – hallottam meg Ethan hangját.

Visszafordultam James felé, de már csak a hűlt helyét találtam. Az erkélyajtót bereteszeltem és lementem a bátyámhoz. A többieknek furcsállták, hogy nem vonulok fel a szobámba. De nem volt kedvem egyedül lenni, hátha visszajön. Nem szokásom félni, de ettől az ürgétől rettegek. Ami nagyon idegesít. Csak egyet nem tudok. Hogy mért vadászik a mágusfarkasokra. Azaz per pillanat rám. De nagyon érdekelne, hogy miért pont a mágusfarkasra vadászik. Csak egy dolgot tudok róla. Az pedig az, hogy ő az öt vadász egyike. De hogy miért őrá esett a választás, mért pont ő lett vadász. Ezt ki fogom deríteni. Míg ezeken gondolkodtam lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. De előtte a biztonság kedvért belűről eltorlaszoltam az erkélyajtót.