Sziasztok drágáim! Itt az új fejezet még nagyrészt időben, ha jól számoltam a heteket. Bár nálam ezt már nem lehet tudni. Nagyon sajnálom a sok késést csak most írok egy másik történetet is amit egyenlőre nem teszek közzé.
Puszillak titeket: Alli!
Holdfogyatkozás
9.Fejezet
Titok
-
A nevem Theo Reaken…
-
Ennek most mondani a kéne valamit? – kérdeztem a szétázott fiút.
-
Régen Scott és Stiles legjobb barátja voltam. Csak el kellett
költöznünk kilenc éves koromban. – nekem ebből se sok minden esett le. Ilyenkor
nagyon szőkének érzem magam, de ez van.
-
Mit akarsz Scott-tól? Halljam! – követelőztem.
-
Néhány hónapja változtattak át.
Amikor meghallottam, hogy van egy igaz alfa Bacon Hillsben az nem is
annyira érdekelt. De mikor megtudtam, hogy Scott McCall a neve nem akartam
elhinni. – egy szóval csatlakozni akar. De van valami ebben a gyerekben, ami
nagyon unszimpatikus. Túl sok a szavai közt a hátsó szándék.
-
És ezért az út közepén kell parádézni? Mi van akkor, ha valami
féleszű kivasal? Amúgy az alfád nem mondta, hogy ne jelentsd csak úgy ki, hogy
vérfarkas vagy? Amúgy Scott jelenleg nem tartózkodik, a városban szóval ne
stoppolj az esőben, mert nincs itt! – feltett szándékom ezt előbb az alfámmal
megbeszélni. Száz százalék hogy titkol valamit. Válaszát meg szem várva
pattanok be a volán mögé és száguldok haza. Első dolgom volt előbányászni a
telefonom és kikeresni a kontaktok közül Scott nevét.
-
Halló? – szólt bele.
-
Scott ismertél te valaha egy Theo Reaken nevű srácot? – egyből a
lényegre, minek is kertelnék.
-
Igen még alsóból miért? – szóval igazat beszélt.
-
Mert ma majdnem kivasaltam hazafelé jövet, csak úgy a semmiből
ugrott a kocsi elé. Közölte, hogy vérfarkas és téged keres. Nekem nem
szimpatikus, túl sok a hátsó szándéka, ha engem kérdezel. – hadartam.
-
Had találjam ki ott hagytad az út
szélén? –
kérdezte megrovó hangon.
-
Miért vegyek fel mindenkit, aki azt állítja ismer téged? Honnan tudjam,
hogy nem sorozatgyilkos? –kérdeztem ingerülten.
-
Jó ezt holnap reggel
megbeszéljük. Szia, Niki! –azzal letette a telefont.
-
Kivel beszéltél? – kérdezte Aiden.
-
Csak Scottal. Az egyik régi ismerősét majdnem kivasaltam kocsival. –
mondtam. – Többiek? –rajtunk kívül senki nem volt a házban. Ami csoda hisz a
ház általában egy méhkasra emlékeztet.
-
Nem tudom! Amikor hazaértem már üres volt. – mondta. Hát ilyen az
ideköltözésünk óta nem volt. Csend és nyugalom. Amit én személy szerint utálok.
Ekkor a telefonom rezegve adta tudtomra, hogy SMS-em érkezett.
Liam: Szia! Nem tudod hova tűnt
Alex? Ethan? Aiden?
Én: Aiden itt van, mellettem a
többieket én sem tudom. Miért?
Liam: Scott mondta, hogy kerítsem
elő őket. De egyikük sem veszi fel.
Én: Aiden telefonja nem csörgött.
Pedig egy ideje már itt áll mellettem.
Liam: Ez fura! Megmondanád neki,
hogy menjen az állatorvosi rendelőhöz? Asszem kiderült valami a Rettegés
Doktoraival kapcsolatban!
Én: Mégis mire jöttek rá azok a
jómadarak? Mondtam neki el is indult Deatonhoz.
Liam: Köszi. Stiles valami
olyasmit mondott, hogy már a második világháború előtt is léteztek. Kimérákat
gyártanak, ezek mesterséges természetfeletti lények. Valószínűleg az eltűnt
kamaszokból is ez lett. Ja, és ezek a Kimérák állandóan meghalnak. Valamilyen
„hiba” miatt. Nekem ennyit mondtak el.
Én: Köszi, az információ
morzsákat! A többit majd kiszedem a bátyámból.
Liam: Ki van nálatok otthon? Én
egyedül maradtam!
Én: Én is! Aiden volt az utolsó
ember itthon!
Liam: Átmenjek? Csak hogy ne
legyél egyedül!
Én: Csak ha nem baj! Mert ha így
folytatjuk magas lesz a teflonszámlám.
Liam: Panaszkodik a milliárdos.
Mintha nem lenne miből kifizetni. Indultam. Öt perc és ott vagyok.
Én: Nem panaszkodok! Csak
előrelátó vagyok! Rendben.
Na, ez egy érdekes párbeszéd volt. Liam csakugyan betoppant öt perc
múlva. A hajából csöpögött a víz. El is felejtettem, hogy esik az eső. Elég rendesen
elázott szegényem. A kezébe nyomtam egy törülközőt.
-
Ne csöpögd össze a lakást. Nekem kell feltakarítanom. – mondtam. –
Gyere, kapsz száraz ruhát. Szerintem a méreted megegyezik Aidenével. – húztam
fel az emeletre.
-
Köszi! –törölte meg a haját a törölközőbe. Olyan aranyos. Pont, mint
egy ázott kiskutya. Betrappoltam vele Aiden szobájába.
-
Válogass kedvedre! – nyitottam ki a ruhásszekrény ajtaját.
-
Aiden nem fog szólni?
-
Nem azt fogja hinni én voltam! Mindig csórom a pólóit. – hát igen
volt már olyan hogy az összes pulcsija átvándorolt az én szekrényembe. De ha
egyszer olyan jó kényelmesek.
-
Hát akkor, köszi! – mászott bele a szekrénybe.
-
Ez csak természetes. A nappaliban találkozunk. – mondtam és kiléptem
a szobából. A fejemet leginkább egy túlérett paradicsomhoz tudnám ilyenkor
hasonlítani. Túlságosan is belezúgtam Liambe. Öt perccel később lecsoszogott a
lépcsőn Aiden ruháiban. – Kérsz teát? Kávét? Forró csokit? Kakaót?
-
Őhm… teát kérek. – mögöttem ő is belépett a konyhánkba. Gyorsan
csináltam neki teát magamnak meg egy nagy adag vaníliás forró csokit. Aztán
visszamentünk a nappaliba tv-zni. Az egyik csatornán pont a Démonok Között ment.
Meg is akadtunk ott. Mivel néha az életem is olyan ezért nem nagyon szeretem a
horror műfajt. Pontosan ezért bátor vérfarkas katonaként az egyik jelenetnél
úgy megijedtem, hogy Liam vállába fúrtam a fejem. Mire ő elég érdekes fejjel
nézett rám, de közben fél karral átkarolt. – Kikapcsoljam? – kérdezte suttogva.
-
Nem. Nem ijedtem meg. – mondtam hangosan. – Annyira. – ezt már
kicsit kisebb hangerővel mondtam. Mire elmosolyodott és még közelebb húzott
magához. Nem terveztem újra a képernyőre nézni ezért őt tanulmányoztam. Egyszer
csak oldalra fordította a fejét. A tekintetük találkozott, olyan közel voltunk
egymáshoz hogy az orrunk pedig majd nem összeért. Egy pillanattal később pedig
megéreztem az ajkait az ajkaimon.
„Eközben az állatorvosi rendelőben”
„Aiden”
Furcsa hogy Niki közvetítésével kellet megtudnom, hogy Scott, keres.
Azonnal el is indultam a rendelő felé. Az összefüggő esőfüggönytől szinte
semmit nem láttam. De szerencsére sikerült eljutnom odáig egy darabban. Hisz ki
azaz elvetemült, aki szakadó esőben motorozik? Hát persze hogy én. Bent nagy
volt a forgatag, Kira és Brett valamin elmélyülten vitatkozott. Stiles és Scott
valamit nagyon nézett egy papíron. Mellettük Lydia, Allison és Malia tárgyalt
valamit. A drága öcsém pedig beszélt valakivel telefonon. Az érkezésemmel
kezdetét is vette a zárkörű gyűlés. Hogy Niki és Liam miért nem lehetett itt?
Míg az előbbinek teljesen a másik ereje elsajátítására kell összpontosítania
addig a másiknak a farkas énje kezelésére. Több érdekes információ is kiderült.
A dokik már a második világháború előtt is léteztek. Ezt mind egy könyvből. De
a legfontosabb hogy még a megszokottnál is nagyobb bajban vagyunk. Ami azért
gáz mivel alapból is mindig nagy bajban vagyunk. De így? Ezt sérülések nélkül
lehetetlen túlélni. Egy újabb háború küszöbén állunk. Bár ez a mi átokverte
kisvárosunkban senki nem lepődik meg. Asszem elő kell ásnunk a csatabárdot.
Szia!Nagyon tetszik a blogod és ez a rész is nagyon jó lett. Mikor lesz új rész? Üdv:Beka
VálaszTörlésSzia! Bocsi a késői válaszadásért. Nem tudom mikor lesz új rész. Mert az elmúlt egy évben egyáltalán nem volt időm írni. Örülök hogy tetszik. Megpróbálom összeszedni magam.
TörlésÜdv: Alli!