2/8. Fejezet

Sziasztok! Nagyon régen enm volt rész, és ezt nagyon sajnálom. De ralig látok ki a sok tanulnivaló közül. Van olyan hogy két hétig arra sincs időm hogy a gépemet bekapcsoljam. De írni így is írok. Csak nagyrészt óra alatt és a füzeteim hátuljába. Nagyon szeretem ezt a blogot és eszem ágában nincs abbahagyni. De remélem enyi késéss után is tetszeni fog ez a rész. Jó olvasáast. Ha tetszett és nyugottan írjatok véleményt és iratkozzatok fel. Mint láttátok mostmár Wattpadra is felkerü a Holdfogytakozás. Át nem írtam csak simán felrakta.

Puszil és ölel: Alli!

Holdfogyatkozás

8.Fejezet

Hogy nekem minden összejön!

 Rengeteg idő telt már el mióta Caleb megjelent. James és Alex elkezdett egy nagyon kimerítő és sok időt elfoglaló intenzív edzést. Meg fogom csapkodni őket. Megint szabadidő nélküli életre kárhoztattam. Amúgy lassan karácsony. Kibuktam. Finn visszaszállingózott hozzánk. Az emberek megint beköltöztek. Sőt Allison az apja üzleti útja miatt egy hétre hozzánk költözött. De valami történt. Egyre több kamasz tűnt el a napokban. Szám szerint tíz. A druida gyilkosságokkal kapcsolatban semmi nem derült ki mostanában. Egyszer csak csörgött a mobilom! Liam!

·         Szia! Remélem, tudsz róla, hogy este tizenegy van. - förmedek rá.

·         Niki... A suliba...Vala... Elkapta Scottot... Segíts... Nem tudo... Ik ezek...- megszakadt a vonal! WTF? Most meg mi a franc van? Gyorsan vettem fel egy fekete nadrágot ugyanilyen pulcsival és bakanccsal. Az erkélyen keresztül távoztam. Két perc alatt a gimihez értem. Onnan már csak fél perc kellet, hogy megtaláljak egy halálra rémült Liamet.

·         Mi történt? - guggoltam le mellé.

·         Elkapták... Én... Meg kell mentenünk... Niki még itt vannak! - hadovált össze-vissza.

·         Kik és kit kaptak el? - asszem kicsit megzavarodtam.

·         Scottot elkapták! - ekkor megjelent három robotszerű alak. Az egyik Scott ájult testét vonszolta. Nekiugrottam! Nem bírtam el egyikkel sem. De annyit elértem, hogy Liam el tudta vonszolni Scottot.

·         Kik vagytok? – kérdeztem.

·         A Rettegés Doktorai vagyunk! Nem állhattok az utunkba! - szólaltak fel egyszerre a robotszerű hangok. WTF? Ma már sokadszorra. Közben ők elpárologtak. De komolyan! Elrángattuk a sérült alfát Dr.D-hez, hogy nézze, meg mi baja van! Közben a telefonom rákezdet a The Phoenix-re. Lekéstem az esti edzést!

·         Hol a francba tekeregsz? - Alex morcos. Nem is kicsit. - Válaszolnál? - oh, elkéstem.

·         Dr. D-nél. Scottot és Liamet megtámadták. Jöttem segítségnek. - meséltem a mágusomnak.

Hallottam, hogy a fogát csikorgatta. Igen bevallom, én vagyok a kiidegelés művésze. Scott erre az élő példa. Az alfa haza zavart azzal, hogy holnap reggel megbeszélés. Otthon egy nem túl barátságos James és egy felfújt hólyagra emlékeztető Alex várt a kapuban. Ahogy kiszálltam furcsa érzés fogott el és éreztem, hogy elkezdek szédülni. A kezeimből lila szikrák csaptak fel. Körülöttem felfénylett egy ötágú csillag. Aztán csak arra emlékszem, hogy Alex rohan felém. Utána se kép se hang, minden elsötétült.

 ****

A szobámban tértem magamhoz. A fejem sajgott. A fejembe szépen lassan kúsztak vissza az események. A Rettegés Doktorai, Alex idegbaja, hogy megmentettem Scottot és Liamot. A lila tűzből álló csillag. Felültem az ágyban, de meg is bántam forgott velem a világ. De azért kimásztam az ágyból. Nagy mázlimra ma szombat van. Meg is halnék, ha suliba kéne mennem. Nem sikerült hang nélkül elaraszolnom a fürdőbe mivel nekiestem az ajtónak, és seggre ültem előtte. Alex kómás fejjel rontott be az ajtón és kanalazott össze. Csak úgy megsúgom, hogy hajnali fél három van. Az előbbi műsorom pedig nagyot szólhatott. A világ ismét forog és mindent ellep a feketeség.

Moira velem szemben áll. Arca aggodalmas kifejezést öltött. Valami nagyon nem stimmel, ezt éreztem. Olyan érzésem van mind, ha nem lennék teljesen ura önmagamnak. Az erőm elszabadult, szinte az irányít engem és nem én azt. De mind, ha észre sem venné, hogy itt állok vele szemben. Valami csattantás hallottam a hátam mögül. Megfordulva Kyle nézett vissza rám. Na, őt sem mostanában láttam.

-          Kyle hát te hol kószáltál az elmúlt hónapokban? – kérdeztem mosolyogva a fiút.

-          Erre is arra is! Volt egy kis elintézni valóm. De téged ez miért érdekel? – valamit titkol. Női megérzés. Nagyon kíváncsi természetem van, de most megpróbálom türtőztetni magam.

-          Rendben, elhiszem! Történt valami érdekes? Moira miért nem vesz észre minket? – halmoztam el kérdésekkel.

-          Az egész természetfeletti világ attól zeng, hogy Niki Hale megszelídítette az öt vadász egyikét! Ráadásul Scott falkája is egyre híresebb. A Nemoton pedig továbbra is vonzza a természetfelettit a drága fejre állított természetfeletti katyvaszotokba. – magyarázta. Arról eddig is tudtam, hogy elég sok lény csak azért jön hozzánk, hogy mert a város magához vonzza őket. Bacon Hills még mindig a régi, mármint régen nem volt Nemoton. Vagyis volt csak nem aktiválta egy féleszű kamasz se. Már bocsi Scott. Elkalandoztam egy kicsit a tárgytól.

-          Szóval híresek vagyunk! Bár ezen Stiles viselkedése után meg sem lepődők, a suli állandó lerombolásáról pedig ne is beszéljünk. – erre felnevetett.

-          Igen láttam a tegnap esti akciódat! – azokra a robotszerű izékre céloz.

-          Tudod mik azok a valamik? – fogalmazás ötös Niki. Pacsit magamnak.

-          A Rettegés Doktorainak nevezik magukat! Hallottam egy két dolgot róluk az évszázadok során. Az első olyan maszkot egy Sebész nevű tudós alkotta, az elektromágneses hullámzások összesűrítésével…

-          Azokból van pár Bacon Hills-ben! – kedves vagyok mi? A szavába vágok.

-          Az ok, amiért most a ti drága kisvárosotokat találták meg az nem más, mint hogy megtanítsanak néhány kamaszt arra, hogy ne játszanak olyan erőkkel, amit nem ért.

-          Nemoton? – vágtam a szavába. Hisz mi másra is célzott volna. Ilyen a mi szerencsénk, hogy az a fatörzs mindig visszatér. Már lassan kezd fatönk allergiám lenni. Más ember a pókoktól fél Niki Hale meg a fatönköktől. Ez bekerülhetne a topp öt furcsa fóbiák közé.

-          Igen én is erre a következtetésre jutottam. Mert az, amit ti azzal a fával leműveltetek az nem semmi! Már évezredek óta nem volt aktív a Bacon Hills-i Nemoton. – magyarázta Kyle.

-          Nem fa! Csak egy pszichopata fatönk. – igen ilyen is van. Mi ezt már megtapasztaltuk. Hirtelen minden kezdett kivilágosodni körülöttem, felébredek!

Alex aggodalmas feje jelent meg először a látómezőmben. A gyengélkedőn voltam. James fel-alá járkált az ágyam mellet. Világosbarna hajába már néhány ősz tincs vegyült. Most hogy feladta a vadász létét nem halhatatlan többé. Néhány hónap alatt nagyon sokat öregedett. De őszülni csak manapság kezdett. Jobb, ha nekiállok megkeresni azt a visszafordító igét, vagy az átok fél éven belül végezni fog vele. Erről a tervemről még senki nem tud, és ha rajtam múlik az utolsó pillanat elöltig nem is fog.

****

A hétvége elég gyorsan elrepült. Hétfő reggel van a diákok rémálma. De van ebben a hétfőben valami jó: Jövő héten téli szünet. Na, ezt már szeretjük. Stiles és Lydia nagy erőkkel kutat a történelemben a Rettegés Doktorai után. Megjegyzem eddig eredménytelenül. Scott duplázta az őrséget a városban. Szóval hadi készültségben vagyunk. Vészhelyzet esetén két perc alatt kell csatasorba rendeződnünk. Húzós ez a szemeszter az már egyszer biztos. De plusz poén, csak hogy kicsit normál kamasznak is érezhessem magam. Az hogy Lydia és Allison nekiállt kerítőnőt játszani. Elmondásuk szerin nagyon jó pár lennénk Liammel. De azt nem vallom be nekik, hogy nagyon is tetszik a szöszi. Mert nem az hogy nem tetszik csak még soha nem volt komoly kapcsolatom. Mert Aidentől mindenki fél. Csak nagy nehézségek árán sikerült kimásznom az ágyból. Magamra kaptam pár melegebb ruhát, mivel kint havazott. Vállamra kapva a táskám, indultam el az iskolába mivel már megint elaludtam és el fogok késni. Ami manapság szokásommá vált. Rohantam be a matekterembe hogy még Ms. Moon előtt érkezzek. A ritka esetek egyike, szerencsém volt. Két perccel a tanár belépése előtt vágódtam le Liam mellé. Ő csak mosolyogva rázta a fejét.

-          Niki esküszöm, veszek neked egy ébresztő órát! – mondta széles vigyorral az arcán.

-          Tehetek én róla hogy Aiden feje kemény és eltört rajta az órám? – kérdeztem ártatlan mosollyal.

-          Ms. Hale, Mr. Dumbar ha befejezték az eszmecserét kezdeném az órát.

-          Még mindig a szíve csücske vagyok. – suttogtam oda a szöszinek.

-          Ha így folytatjuk ez a helyzet nem is fog változni.

-          Mind, ha amúgy változna. – suttogtam cinikusan.

-          Mi lesz a következő órád?

-          Francia. Neked?

-          Kémia.

Kicsengetésig önmagamat meghazudtoló csendben ültem. Aztán francia. A téli szünet közeledtével majdnem mindenből dogát írunk. Aztán spanyolom volt. csak tudnám ki volt az, aki egymás után rakta a két nyelvórámat. Utána Mrs. Martint idegeltem Ethannel karöltve. Hozzáteszem majdnem szétrobbantottam a labort. A kémia és én az két külön univerzum. Az utolsó két órám tesi. Bár ha az ember, sport szakra jár a dupla tesin meg sem kell lepődnie. Nagy léptekkel indultam el a lacrose pálya felé, ahol a fiúk már a bemelegítő köröket futották vacogva. Nem tudom, télen miért nem edzhetnek bent. Az egészből annyi maradt meg hogy Maliaval hülyéskedtem. Liam kiharcolta, hogy vigyem haza, mert fáradt. Amit persze meg is tettem. Annak a kék szempárnak nem lehet nemet mondani. Nem egyáltalán nem csöpög a nyálam. De akkor is olyan helyes és kedves. Totálisan belezúgtam. De ezt nem merem elmondani senkinek. Elvben bátor vagyok, ha harcról van szó, de szerelemben már kevésbé. Nekem sincs kőből a szívem. Kitettem Liamet a házuknál és haza indultam. Egyszer csak egy fiú futott ki elém az erdőből. Az eső szakadt így csak éppen hogy sikerült negálnom. Kipattantam a Kocsiból.

-          Neked teljesen elmentek otthonról? Mi van, ha nem tudok időben fékezni? – üvöltöttem rá az ismeretlen fiúra.

-          Bocs kislány nem akartalak meg ijeszteni! – oh, hogy…

-          Egoista majom. –mordultam rá alig halhatóan.

-          Lehet egy kérdésem kislány? Nem tudod, hol találom Scott McCallt?  - a vér is meghűlt bennem.

-          Ki vagy te?

-          A nevem Theo Reaken…   

               

2/7. Fejezet

Sziasztok! Hosszú kihagyás után megérkezett az új rész. Aki nézi a Teen Wolf-ot annak jó hír, mivel visszatért az ötödik évad. Aki szereti a Teen Wolf-os történeteket annak tudnám ezt a történetet ajánlani http://teenwolfszabadnakszuletett.blogspot.hu/p/blog-page_35.html. Nagyon sajnálom hogy hosszú ideig megint nem volt rész. De most már igyekszem összeszedni magam és minimum kéthetente részt hozni. De most hogy visszatért sok ötletem van és megpróbálom időre leírni őket. 

Puszil és ölel: Alli!  

Holdfogyatkozás

7. Fejezet

Ilyen nincs!

A dolgok egyre furcsábbá váltak. A Corával folyatatott beszélgetés után eléggé sokkos állapotban távoztam a nővérem szobájából. Másnap reggel nagyon nehezen másztam ki az ágyból. Még egy fél hét választ el attól, hogy a fiuk hazajöjjenek. Elvégeztem a reggeli teendőimet.Magamra kaptam egy pandás pólót, farmert és egy egyszerű fekete csizmát. A hajamat felcopfoztam és a táskámmal a vállamon lementem reggelizni. Hazatértek az elveszett báránykák, Alex és Rosi épp az étkezőben ébredezett. Valamikor éjféltájban értek haza. Alex rögtön felelevenedett, amikor elmeséltem a napok eseményeit. Bár eléggé kiakadt, amikor közöltem, hogy tudom hol kóricáltak az elmúlt időben. De nem rám inkább James-re, idézem „attól még hogy téged állandóan figyel, engem nem kellene, esküszöm olyan, mint egy kukkoló”. Megpróbáltam rávenni, hogy jöjjön velem suliba. Ha már ez nem sikerült, legalább itthon maradhatok. Magamra kaptam egy szürke melegítő nadrágot fekete pólóval, pulcsival és cipővel. Lesiettem a lépcsőn, ahogy befordultam az étkezőbe nekimentem a porcelános szekrénynek, ami felborult és majdnem minden eltört, ami benne volt. Kali kirohant a konyhából a nagy csatazajra. Amikor meglátott a cserepek között ülve kis híján szívrohamot kapott. Én meg egy rendes hegyi beszédet arról, hogy miért nem tudok figyelni a lábam alá. Eléggé kikaptam annyi a lényeg. Miután sikerült kiszedegettem a hajamból és ruhámból a szilánkokat. A napom elég balfékül kezdődött. Felültem az étkezőt és a konyhát elválasztó pultra és néztem, ahogy a nővérem és Kali főztek. Lora megkért, hogy engedjek egy lábosba vizet. Én meg is tettem volna, ha a cső nem robban szét és nem áztatja el a konyhát. Itt egyszerre több dolog történt: Kali elkezdett üvölteni teli torokból, Lora sikítani kezdett én meg nagy ügyesen leblokkoltam. Fél perc kellet, hogy csurom vizes legyek. Most már végképp pancser vagyok. Végül Alex kirohant és elzárta a főcsapot. Ez a nap folyamán már csak javulhat, gondoltam. Oh, anyám hogy én mekkorát tévedtem! Fent a szobámban megpróbáltam eltüntetni egy csatot, de nem tűnt el, ami ennél is furcsább semmi nem gyulladt ki. Ami annyit tesz, hogy futás, mert valami valahol ég. Nem kellet sok, hogy meghaljam Cora hangját.

·        Niki a fotelek nem szoktak spontán ön gyulladni! – visította. Már értem Derek mire panaszkodik, tényleg berezegnek az ablakok. De azért kéne egy poroltó. Lerohantam a nappaliba és csakugyan teljes gőzzel lángolt.

·        Cora hol a poroltó? – kérdeztem a nővértem.

·        A konyhába még kell egynek lennie! – gondolkodott. Igen ő ilyet is tud. Átrohantam a konyhába. Felkaptam a poroltót, de az üres volt, mert miért ne.

·        Oh, a francba! Alex gyere és oltsd el a fotelt! – üvöltöttem el magam. De őnagysága nem tervezett lejönni az emeletről. – Alex ég a fotel! – kiabálok.

·        Ne üvölts, jövök már! –jött le csiga lapusággal.

·        Lassabban nem megy? Leég a nappali! – morranok rá.

·        Jól van, na. Itt vagyok! – egy csettintéssel eloltotta a lángokat.

·        Köszi!

A nap tovább tel. De ma semmi nem jött össze! A következő húzásom az volt, hogy Alexhez beszéltem és beleorroltam az üvegasztalba. Na, mire onnan engem kikotortak. Ma nagyon kártékony vagyok, mit ne mondjak! Ennyire még én sem vagyok alapból béna. Valami itt nem stimmel. Kali mondta, hogy jobb lenne, ha ma több kárt nem okoznék, mivel valami nagyhatalmú alfa jön hozzánk. Szóval pofavizit lesz! Így hát próbálkoztam minimumra csökkenteni a falat lefejelő, ajtónak sétáló szőnyegen elvágódó mutatványaimat. Nagyon, de nagyon minimális sikerrel! Sőt még az első emeleti korláton is átestem. Ennek kezd szobafogság szaga lenni, mivel Kali nagyon ideges rám. Alex nagyon furán viselkedett, állandóan a telefonját bújta. Úgy döntöttem a végére járok az esetnek! Amikor legközelebb megláttam, kikaptam a telefont a kezéből és el szeletem vele. Le az alaksorba és a tárgyalóba, ott fel az asztalra! Elvétettem a súlypontot. Az összes előkészített papír elszállt én hanyatt vágódtam az asztal pedig beékelődött a plafon és a padló közé. Lex telefonját pedig eltörtem. Körbenéztem a szobában, mind, ha három atombomba csapott volna bele. Közben a mostoha bátyám is beért.  A szemét dörzsölgette, nem akarta elhinni mekkora kárt okoztam már megint. A nagy morajra Laura is lejött! Oh, anyám hogy én ezért tuti szobafogságban fogok megrohadni. Ráadásul tartozok egy telefonnal Alex-nek. Lora mind kettőnket felzavar az emeletre. De Kali elkapott és a nappaliba parancsolt. Leültem az egyik fotelbe, ami összecsuklott alattam.

·        Engem eskü leátkoztak! – mordultam fel. - Revelabit execratione maledicta congessit­­­­*! – mormoltam el az igét. Mire megjelent előttem a kép! –Alex! – kiabáltam a kis sunyi elátkozott! Drága bátyám menekülőre fogta. - Occlusis foribus**! – ezzel bezárult az orra előtt az ajtó. Na, most megszorul! Kali pedig nem éretett semmit! – Maledictio autem eam quae fecerit mihi***! Most pedig mond el, hogy mire volt jó hogy elátkoztál? – Alex a tarkóját vakargatta.

·        Csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz egy ilyenre! Meg kell tanulnod fel ismerni, ha valaki, elátkoz valamit vagy éppen téged! Na, meg persze kivédeni és leszedni amennyiben a megelőzés nem sikerül! – magyarázta. Akkor ez csak egy teszt volt.

·        Hogy mi? – Kali dühe rólam Alex-re összpontosul. Szegény csávó ma lehet, hogy kinn alszik. – Egész nap rombolta a házat, tönkretette a tárgyalót és az étkészleteket! Mindezt valamilyen teszt miatt! Most komolyan? – Na, ezt magyarázd ki Lex.

·        Jobb, ha futsz! – mondtam. - Ianuam aperiat****! – még ajtót is nyitottam neki. Milyen úti hölgy vagyok. Ja mégsem. –Menj már! – kiáltok rá túljátszva a szerepem.

Olyan egy óra utána (miután visszarendeztem a tárgyalót) felmentem a szobámban. Elborultam az ágyon és a fejembe húztam az egyik kispárnám. Hallottam, hogy az erkélyajtó kinyílik. James mindig a legjobb időpontokat találja meg az érkezésre. Úgy döntöttem nem foglalkozom a vadászommal. James az én felfogásomban már régen nem ellenség. Közelebb lépett az ágyamhoz a betolakodóm.

·        James köszönni ki fog? Neked is, szia! – morrantam rá. De nem James volt a látogatóm, hanem egy negyven év körüli barna hajú és szürkéskék szemű férfi állt az ágyam mellett hatalmas kardal.

Oh, a fracba, hátra bukfenccel lenn voltam az ágyról és felkaptam a kardom. Ő lecsapott én védtem. Ez így ment egy darabig, végül kiütöttem a kezéből a kardot és kidobtam az ablakon.

·        Ki vagy te? – kaptam egy újabb pszichopatát, pedig az előzőt is még csak most szelídítettem meg.

·        Te átkozott kis dög! – mordult rám.

·        Kérdeztem, te bunkó! – szegezem a kést a gigájának.

·        Caleb, most már örülsz te liba! – ekkor tuskót, mint ez az ürge.

·        Oh, hogy te mekkora egy tuskó vagy! – de ezt nem én mondtam, hanem valaki mögülem. – Nik te pedig sokat fejlődtél a nyár óta. – ez James. A karját rátette a kardot szorító kezemre és még inkább Caleb nyakának nyomta a pengét.

·        James! A tanács tudja, hogy elárultad őket. Az átok megöl, ha nem ölöd meg a libát. – az öt vadász átka. Megöli? Erről nem hallottam. De egyet tudok, ha ez így alakul megtöröm az átkot.

·        Akkor meghalok! – mondta közönyösen. – De ő élni fog! Ez pedig megéri!

·        A tanács úgy is kivégezteti, amint eltűnsz a kis csaj is kipurcan. Nem tehetsz semmit! – vigyorgott az ürge.

·        Dehogynem, kiképzem és megtanítom rendesen harcolni, sosem fogjátok megölni. – a hangjából hallottam, hogy vigyorog. Elengedte a kezem és felemelte az ürgét és már szállt is ki az ablakon. James felém fordult.

·        Hívd ide a tanítót változott a felállás! Kelleni fog majd nekem egy szoba.

·        Alex! – a mágus barátom bebandukolt a szobába.

·        Ez meg hogy…

·        Holnap elkezdjük a rendes harci kiképzését! A tanács holtan akarja látni meg kell védenünk! Holnaptól főképp harcin igéket kéne tanulnia! – magyarázta az ex vadász.

·        De ha nem ölöd meg… - mondta volna Lex.

·        Tudom, de addigra kiképzem rendesen!

·         Kivégzem én azt az átkot! Azt mondtátok a valaha élt legerősebb boszorkány vagyok, ha ez igaz sikerülni fog.             

  

 *Fedd fel az átkot

** Záródj ajtó

***Old fel az átkot, mit más keze tett rám

****Ajtó nyílj

2/6. Fejezet

Sziasztok! nagyon hosszú idő óta, amit nagyon-nagyon sajnálok itt az új rész. ezúttal Cora szemszögéből. A késés oka, pedig mindannyiunk réme az iskola. mint már sokszor mondtam most vagyok kilencedikes ezért elég kevés időm van gép elé ülni. Remélem a téli szünetben több időm lesz írni. Mindenkinek Boldog karácsonyt és Boldog új évet.

Ui: Nagyon sajnálom a rengeteg késést.

Puszillak benneteket: Alli  

Holdfogyatkozás

6.Fejezet

„Cora Szemszögéből”

Amióta visszaköltöztünk Beacon Hills-be minden megváltozott. Én szerettem Mistik Falls-t. De amióta tavaly augusztusban visszajöttünk az életünk fenekestül felfordult. A húgom meg… őszintén tök fura lett. Ez-az egész mágusfarkas dolog tök kiakasztó, azóta Alex-el mindent felgyújtanak, de eloltani egy tüzet sem tudnak. Minden nap kétszer rohangál egyikőjük poroltót keresgélve. Ami persze állandóan elfogy. Egy átlagos háztartásba sosem kell heti harminc poroltó. Néznek is ránk furcsán a városiak. De erre most mit mondjak, mi vagyunk a Hale család. Sosem voltunk épp normálisak. Nem is kell annak lenünk hisz vérfarkasok vagyunk. Normál embernek nevezni minket? Hát az sem épp egyszerű. Azért nyár elején majdnem megfojtottam a húgom, amikor lelépett élethalál harcot vívni James-el. Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Be kell vallanom, hogy enyhén szájhősnek néztem a húgom. De ezzel hivatalosan is bizonyított. A ráadás az, hogy még nyert is. De az óta semmi említésre méltó nem történ. Azt leszámítva, hogy Kali elkezdte rágni a fülemet, hogy menjek egyetemre. De nekem ehhez sehogy nem fűlik a fogam. De már kezdem elunni magam itthon, úgyhogy, lehet, hogy mégis benézek pár órára. Most ráadásul Kol sincs itt. Valami terület probléma miatt vissza kellet menniük Mistik Falls-ba. Klaus és Finn pedig már New Orleans-ban van. Rebecca maradt és véglegesen beállt irodalmat tanítani Nikiék suliban. Elvetemült az, aki abban az iskolában tanítani próbál. De ő megpróbálja! Becsülöm is érte meg minden. De így halálra fogom unni magam. Vagy nekiállok Dereket bosszantani. Ez az eddigi legjobb ötletem.

·         Derek! – üvöltöttem el magam a lépcsőn lefelé menet.

·         Ne ordíts! Zeng tőled a ház! – morogta. Ő sem lesz már kedvesebb az biztos.

·         Kedves, vagy mint mindig bátyó! – ráncoltam az orrom és eltotyogtam a konyhába fagyiért. Utána is ráérek Dereket bosszantani. Kinyitottam a fagyasztót, kivettem a fagyit és lásd üres a doboz… Derek. – Derek!

·         Mi van? Ne üvölts, már berezegnek az ablakok!

·         Most komolyan felzabáltad az összes jégkrémet? – kérdeztem egy picit ingerülten. A fagyi az enyém.

·         Nem, nem ettem meg! – sumák tudom, hogy hazudik!

·         Nem te, akkor tudom ki ette meg, a hűtőszekrény, vagy várj, tudok jobbat is, a kanál! – jó kicsit megszállott vagyok, és?

·         Ha engem kérdezel, akkor a doboz! – vont vállat a bátyám, na, itt telt be a pohár és a fejéhez vágtam az üres dobozt!

·         Most pedig elmész nekem a boltba jégkrémért! – adtam ki a parancsot.

Visszabaktattam az emeletre és végre méltóztattam felöltözni. Magamra rángattam egy barna pólót ugyanolyan színű cipővel és farmerrel, a hajamat felcopfoztam. A héten elég kihalt lesz a ház mivel az ikrek a fél falkával együtt New Orleans-ba mentek lacrose válogatóra. Niki sajnos itthon marad mivel az edző nem hajlandó őt elvinni. Bár a viselkedése miatt ezen senki nem csodálkozik. Neki megvan a maga „megszoksz vagy megszöksz” stílusa, amit nem mindig könnyű elviselni. De szerintem ez inkább szórakoztató, mint idegesítő. Ezt mindenki megítéli maga. Kocsiajtó csapódás, megjött Derek. Lecsoszogtam a lépcsőn. A kedves bátyám hozzám vágta a jégkrémes dobozt. Vannak dolgok, amik sose változnak. Elbaktatok a konyhába egy kiskanálért. Levágódom Derek mellé a kanapéra és hozzá vágok egy kispárnát. Körül belül így telt a nap, míg a drága egyetlen húgom haza nem ért. Ilyenkor sajnálom, hogy megtanult beszélni. Mert az óta egy csendes percünk nincs, folyton locsog. De szó szerint. Ugye most nincs itthon sok ember ezért most rám szakadt az állandó szövegelése. De ez nem is olyan rossz. Bár elég fura azt be kell vallanom. De a mágusfarkasos cuccos kicsit már sok. Niki olyan személy, aki mindent visz. Ha sokáig vagy vele összezárva, akkor könnyen röhögő görcsöt kap a farkas lánya.

·         Niki nem tudod véletlenül, hogy a fiúk mikor jönnek haza? – kérdeztem a fotelben fejel lefelé ülő húgom.

·         Ha minden jól megy pénteken vagy szombaton! – remek, mert már kezd nagyon nyomasztó lenni ez a hely.

 Felbaktattam a szobámba. Az ágyamon egy cetlit találtam

Ha azt akarod, hogy a húgod hosszútávon is életben maradjon, akkor eljössz ma este tíz

órára a régi szeszfőzdéhez! Ő erről nem tudhat!

James

Hogy mi a franc! Oké ez nekem kicsit sűrű. Szóval a húgom nagy bajban van megint. Ezen én miért nem lepődök meg?

­­­­*******

A nap elég gyorsan eltelt. Fél tíz volt és elindultam a régi szeszfőzde felé. Pontosan tíz órára értem oda. A fekete ruhás férfi már várt rám. Így jobban megnézve elcsodálkoztam, hogy az én kicsi húgom hogy bírt el egy ekkora állattal. Fogalmam sincs mi lesz most. De remélem, ki tudom húzni a húgom a slamasztikából. Vagy ha nem, így jártunk. Közelebb lépem ahhoz az elmebeteghez, aki nyár elején meg akarta ölni a húgom.

·         Szóval te lennél Niki fiatalabb nővére! Cora, ha nem tévedek, – lehet, hogy nem is olyan rossz, mint ahogy Alex mondta. Végül is Niki szerint nem olyan vészes, mint ahogy mondják.  

·         Igen én vagyok az! – jelentem ki fagyos hangon. Bár ez Lorának jobban megy, mint nekem. – Mit akar a húgomtól megint?

·         Most megmenteni! Nekem is van egy megbízóm és ő tudja, hogy már nem vadászom a húgodra. Így valaki mást fog küldeni, azt még nem tudom, hogy kit, de kiderítem! – ez tuti nem, azaz ürge, akiről Alex mesélt. Ez a hapi meg akarja védeni Nikit.

·         Miért? Mi változott?

·         Megismertem! Tudom, hogy neki élnie kell! – a tesóm összehaverkodott vele ez király! – Ő nem olyan, mint Moira. Ő sokkal jobb mit az őse valaha. – ezzel sarkon fordult és eltűnt az éjszakában.

Most ez mi a tökömet akart jelenteni? Most már értem milyen az, ha egy ember fejében sötétség van. Ez az ürge tökre ködösítő. De egy dolgot sikerült kisilabizálnom, mégpedig azt hogy velünk van. Azaz mégsem olyan megátalkodott ellenség, mint ahogy Alex mondta anno. De erre én mit mondjak? Az emberek változnak. De mielőtt bárki azt gondolná, hogy megbízom benne ezt cáfolom, mert én ebben az alakban sosem fogok megbízni. Főleg a nyár eleji után. De azért a figyelmeztetését komolyan veszem. Fura alak ez a James annyi egyszer szent. Ha tényleg segíteni akar, akkor hagyom neki, ha pedig hazudott, megölöm. Jól indul mi? De azért majd Alex-nek beszámolok erről. Az este többi része meglehetősen nyugisan telt, amíg hívás nem érkezett az Eichen House-ból, mivel Peter megszökött. Remek, Niki rá két perecre hívta Scott-ot. Ő is repesett örömében. Felbaktattam az emeletre. Niki a szobámban várt. Miért van nekem rossz előérzetem.

·         Drága egyetlen nővérkém! Elmagyaráznád mit csináltál a régi szeszfőzdében James-el? – oké, ez kémkedett utánam?

·         Te kémkedtél utánam? – ez kicsit védekezésnek hatott.

·         Furcsán viselkedtél ezért követelek. Ez nem kémkedés!

·         Jó, elmondom a teljes sztorit! – elmeséltem neki mindent. Úgy tűnt enyhén sokkolta.

·         Hát ezt jelentette… - nyögte.

2/4. Fejezet Vissza a suliba

Sziasztok kedves olvasók! Hosszú kihagyás után itt az új rész.  Remélem tetszeni fog és irtok hozzá véleményt. Nagyon örülnék ha elmondanátok róla a véleményetek. 

Puszil és ölel: Alli!

Holdfogyatkozás

4. Fejezet

Vissza a suliba

Nagy lendülettel ültem fel az ágyban. Csorgott rólam a hideg veríték. Ugyanebben a pillanatban Alex rontott be a szobámba. Ő is olyan állapotban volt, mint én. Csak néztünk egymásra, de egyikünk sem tudta elmondani miért is. Olyan hülyék vagyunk! Ha ezt valaki kívülről nézi, az megszakadt volna a röhögéstől. Végül a nagyokos sarkon fordult és lelépett. A nyár gyorsan elment észre sem vettük és máris szeptember elseje volt. És a diákok réme, újra suli. Tudjátok ti milyen három hónap után újra korán kelni? Hát megmondom, bazi szar! A vekker a hibás, mert nem hagy aludni. De nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból és becsoszogtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és fogta mostam. Utána visszamásztam a szobámba. Magamra kaptam egy fehér trikót farmer rövidnadrággal és bakanccsal. Felkaptam a tatyómat és leszambáztam. Megreggeliztem és elindultam suliba. Tizedikes lettem. Az első órám matek. Valaki megmagyarázná, mért kell minden évet Ms. Moon-al és a matekóráival kezdeni. Beültem a helyemre Liam mellé és kezdődött az „óra”. A banya megíratta az év eleji szintfelmérőt. Bár ezen kívül nem sok mindenre emlékszem, mert Liam motyogott valamit a közelgő holdfogyatkozásról. Remek, ennek is most kell jönnie. James itt ólálkodik én meg… várjunk csak. Holdfogyatkozás elveszi arra a pár percre a vérfarkasok erejét. Na de mi van a mágusfarkassal? Rám is ugyan úgy hat. Vagy ezen túl egy problémával kevesebb. Remélem igazam lesz. Utána Franciám volt Ms. More-ral. Ezt legalább élveztem mivel mindig a hülye picsákat szívatja. Ezért ő a kedvenc tanárom. Szokás szerint Emilivel dumáltunk ő pedig egy Katy nevű pom-pom lányt szívatott. Aztán spanyolunk volt. Az első nap bealudni béna? Mivel se, Emili, Nina, Liam vagy az ikrek kis híján bealudtam. De túléltem. Ez jó, nem? Aztán a halálom! Kémia. Akárhogy próbálok, nem tudok figyelni. Egyszerűen egyik fülemen be a másikon ki. És kivételesen nem is szándékosan. Ilyenkor üresfejű tyúknak érzem magamat. Ez olyan szar érzés. Főleg mivel az iskola egyik legjobb tanulója vagyok. No Comment. Még Ethan állandó dumálása mellet is majdnem bealudtam. Útálom a kémiát. Egyszerűen, nem tudok rá mit mondani, kiakasztó egy tantárgy. Szóval, értitek mi a bajom? Ehhez képest a dupla tesi felemelő és szórakoztató. Jó kis első nap volt mondhatom. Hazaérve elborultam a kanapén. Meg kell kérdeznem Alexet a holdfogyatkozásról. De hol van? Így visszagondolva nem láttam a suliban sem. Felslattyogtam a szobámba és eldőltem a kanapén. Aztán csak a szokásos. James meglátogatott.

·        Józan vagy? – kérdeztem a belépő férfitól.

·        Neked is, szia! – mondta sértettem (?) .

·        Szia! Most már jó?

·        Nem szokásom inni! – mondta sértetten.

·        Akkor mi volt az a kis műsor a szülinapomon?

·        Őhm… na, igen. Mit is csináltam akkor? – vakarta a tarkóját.

·        Csak eljöttél felköszönteni és beájultál! Ja meg, majdnem összeverekedtél Alex-el. – a képére olyan „Hupszika” kifejezés ült. Aszem ezt mind elfelejtette. Jó neki!

·        Oh, bocsi? – látszott rajta hogy kellemetlenül érzi magát.

·        Valami olyasmi! – hú, ez a gyerek.

·        Ugye az előbb csak vicceltél? – kérdi reménykedve.

·        Nem száz százalékos hogy itt fekütél kinyúlva a padlón. – vigyorogtam.

·        Oh, hogy az a…! – káromkodott egy sort.

·        Csak nem ideges vagy? – ha egy kicsit húzom, az eszét abból semmi rossza nem lehet.

·        Idegesíteni próbálsz? – a szemöldöke a haja tövéig emelkedett.

·        És ha igen? – no comment.

·        Szörnyű vagy néha! – rázta meg a fejét lemondóan.

·        Te, nem tudod, hol van Alex? – egy próbát megér.

·        Honnan tudjam? – kérdezte szarkasztikusan.

·        Mert te mindenhol ott vagy! – vigyorogtam.

·        Hát természetesen tudom. Nemzetközi mágus konferencián.

·        Hogy hol? – na, jó én erről eddig miért nem hallottam?

·        Gondolom még sosem hallottál róla!- úgy letörölném azt az öntelt vigyort a képéről.

·        Beszélj! – parancsoltam rá.

·        Majd Alex elmondja, ha hazajön. Addig is a legközelebbi viszont látásig, szia. – ölelt meg fél karral (?) Na, jó úgy látszik ez a srác már csak furcsább lesz.

·        Szia, James! – mi már sosem leszünk olyan ellenségek, mint az elején.

Leugrott az erkélyről és eltűnt. Oh, bazd… nem kérdeztem meg tőle a holdfogyatkozást. De már mindegy. Eszembe jutott, amikor ki akartam rakni és véletlenül belelöktem a medencébe. Olyan távolinak tűnik, pedig fél éve sem volt. Gyorsan összedobtam a házimat. Tudom, hogy ma még csak az első nap volt de Ms. Moon utálja az osztályt így egy rakás matek házit kaptunk. A végére már x-eket és y-okat láttam mindenhol. Elő szedtem a rajzeszközeimet azzal az elképzeléssel, hogy rajzolok egy tigrist. Hát ez lett belőle.

Végül egy gyors zuhany után beájultam az ágyba. Egy szőke hajú nő ált előttem. Nagyon ismerősnek tűnt. De mégse tudom ki ez. Aztán, mint villám vágott az elmémbe. Ez Freyen. Te szent… milyen régen nem láttam a drága déd anyámat. Megfordult (ugyanis eddig háttal ált nekem). Amint meglátott elmosolyodott és megölelt (?) . Biztos, az őseim kicsit furák, de erre gondoltam rájöttetek. Én is rájuk ütöttem.

·        Légy üdvözölve mágusfarkas! – mosolygott.

·        Freyen? Régen nem láttalak! – na, jó a dolgok ma egyre furcsábbak lesznek.

·        Figyelmeztetnem kell téged! A gonosz eljön értetek. Rájött, hogy James félig már melléd ált. Új embert fog küldeni. Ez még csak a vihar előtti csend. Fel kell készülnötök mire a vihar, ideér. Mert pusztítani fog. És ha nem vigyáztok nem lesz holnap…

Te jóságos! Ez meg mi a franc volt? Régen nem álmodtam semmi ilyet. De ez mit akar jelenteni? A gonosz eljön? James mellém áll? Új embert küld? Asszem kisült az agyam. Mert ebből egy szót sem értek. De majd James. Ha egyáltalán manapság meglátogat. Mivel az órám 05:00 mutatott kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam egy inget és kimentem az erkélyre. Mi a franc jön még? Meg hallottam, hogy bent megszólalt az ébresztőórám. Beslattyogtam és lekapcsoltam. Elmentem zuhanyozni. Magamra kaptam egy piros rövidnadrágot egy fekete trikóval. A hajamat begöndörítettem aztán a táskámat felkapva lementem reggelizni. McCall-ék megint megszállták a házat. Stiles valami olyasmit fecsegett, hogy a gyilkosságok miatt nem kéne iskolába menünk. Mert lenne más dolgunk is bőven. Kali és a többi szülő pedig gyorsan leszavazta ezt az ötletet. Begyöpösödtek. Végül is bepattantam a kormány mögé és elindultam az iskola felé. Az első órám Francia volt. Merilin nem igazán volt tanár kedvében, úgyhogy végigdumálhattuk az egész órát. Kifejezetten nekem és Emilinek elmesélte, hogy milyen volt, amikor az alfa falka küldötte volt. Aztán irodalmam volt Rebecca-val. Csak tudnám, mit élvez a vámpír Barbie a tanárkodásban. Egész órán tanultuk a reneszánsztól már zsong a fejem. Aztán törim volt Mr. Yukimura-val. Államalapítás vagy mi a szösz. Annyi elég belőle hogy nagyon unalmas. Aztán Biológia Mr. Adams-el. Most már hivatalos a második szemesztertől osztják ketté az osztályt. Én az AP Biológiára (Emeltszintű) kerültem. Az-az pápá Nina. Aztán spanyolom volt Mr. Carlos-al. Feleltetett. A+ kaptam. Szóval semmi új. Aztán két tesi. Az előző tesi tanárunk elment máshova tanítani így mostantól Mr. Karkarov tartja. Minden izmom fájt. Még olyan is, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam. Utána nagy nehezen hazakocsikáztam. Elsőnek értem haza. Felbattyogtam az emeletre és eldőltem a kanapémon. Ekkor James toppant be.

·        Szia! A holdfogyatkozás rám is hatással van? – nem kertelek, ahhoz túlfáradt vagyok.

·        Szia! Na, ezzel megfogtál. Fogalmam sincs! – vágott töprenkedő arcot.

·        Volt egy furcsa álmom!

·        Az nem rám tartozik! Nincs, neked tanítod, akit kérdezgess?

·        Mágus konferencián van. – vontam vállat.

·        Jó akkor mesélj! – ült le a kanapé másik végére.

·        Freyen-el beszéltem! Ő mondott valami olyat hogy eljön a gonosz. Hogy már tudja, hogy te félig mellettem állsz. Meg hogy új embert fog küldeni! Ez neked jelent valamit? – elég furcsa arcot vágott.

·        Őhm… a jó büdös… szia, még beszélünk! – ezzel leugrott az erkélyről és eltűnt. Ez fura volt. Mind, ha megijedt volna valamitől.