Sziasztok! Nagyon régen enm volt rész, és ezt nagyon sajnálom. De ralig látok ki a sok tanulnivaló közül. Van olyan hogy két hétig arra sincs időm hogy a gépemet bekapcsoljam. De írni így is írok. Csak nagyrészt óra alatt és a füzeteim hátuljába. Nagyon szeretem ezt a blogot és eszem ágában nincs abbahagyni. De remélem enyi késéss után is tetszeni fog ez a rész. Jó olvasáast. Ha tetszett és nyugottan írjatok véleményt és iratkozzatok fel. Mint láttátok mostmár Wattpadra is felkerü a Holdfogytakozás. Át nem írtam csak simán felrakta.
Puszil és ölel: Alli!
Holdfogyatkozás
8.Fejezet
Hogy nekem minden
összejön!
Rengeteg idő telt már el mióta Caleb
megjelent. James és Alex elkezdett egy nagyon kimerítő és sok időt elfoglaló
intenzív edzést. Meg fogom csapkodni őket. Megint szabadidő nélküli életre kárhoztattam.
Amúgy lassan karácsony. Kibuktam. Finn visszaszállingózott hozzánk. Az emberek
megint beköltöztek. Sőt Allison az apja üzleti útja miatt egy hétre hozzánk
költözött. De valami történt. Egyre több kamasz tűnt el a napokban. Szám
szerint tíz. A druida gyilkosságokkal kapcsolatban semmi nem derült ki
mostanában. Egyszer csak csörgött a mobilom! Liam!
·
Szia! Remélem, tudsz
róla, hogy este tizenegy van. - förmedek rá.
·
Niki... A
suliba...Vala... Elkapta Scottot... Segíts... Nem tudo... Ik ezek...-
megszakadt a vonal! WTF? Most meg mi a franc van? Gyorsan vettem fel egy fekete
nadrágot ugyanilyen pulcsival és bakanccsal. Az erkélyen keresztül távoztam.
Két perc alatt a gimihez értem. Onnan már csak fél perc kellet, hogy megtaláljak
egy halálra rémült Liamet.
·
Mi történt? - guggoltam
le mellé.
·
Elkapták... Én... Meg
kell mentenünk... Niki még itt vannak! - hadovált össze-vissza.
·
Kik és kit kaptak el? -
asszem kicsit megzavarodtam.
·
Scottot elkapták! -
ekkor megjelent három robotszerű alak. Az egyik Scott ájult testét vonszolta.
Nekiugrottam! Nem bírtam el egyikkel sem. De annyit elértem, hogy Liam el tudta
vonszolni Scottot.
·
Kik vagytok? –
kérdeztem.
·
A Rettegés Doktorai
vagyunk! Nem állhattok az utunkba! - szólaltak fel egyszerre a robotszerű
hangok. WTF? Ma már sokadszorra. Közben ők elpárologtak. De komolyan!
Elrángattuk a sérült alfát Dr.D-hez, hogy nézze, meg mi baja van! Közben a
telefonom rákezdet a The Phoenix-re. Lekéstem az esti edzést!
·
Hol a francba
tekeregsz? - Alex morcos. Nem is kicsit. - Válaszolnál? - oh, elkéstem.
·
Dr. D-nél. Scottot és
Liamet megtámadták. Jöttem segítségnek. - meséltem a mágusomnak.
Hallottam, hogy
a fogát csikorgatta. Igen bevallom, én vagyok a kiidegelés művésze. Scott erre
az élő példa. Az alfa haza zavart azzal, hogy holnap reggel megbeszélés. Otthon
egy nem túl barátságos James és egy felfújt hólyagra emlékeztető Alex várt a
kapuban. Ahogy kiszálltam furcsa érzés fogott el és éreztem, hogy elkezdek
szédülni. A kezeimből lila szikrák csaptak fel. Körülöttem felfénylett egy
ötágú csillag. Aztán csak arra emlékszem, hogy Alex rohan felém. Utána se kép
se hang, minden elsötétült.
****
A szobámban tértem
magamhoz. A fejem sajgott. A fejembe szépen lassan kúsztak vissza az események.
A Rettegés Doktorai, Alex idegbaja, hogy megmentettem Scottot és Liamot. A lila
tűzből álló csillag. Felültem az ágyban, de meg is bántam forgott velem a világ.
De azért kimásztam az ágyból. Nagy mázlimra ma szombat van. Meg is halnék, ha
suliba kéne mennem. Nem sikerült hang nélkül elaraszolnom a fürdőbe mivel
nekiestem az ajtónak, és seggre ültem előtte. Alex kómás fejjel rontott be az
ajtón és kanalazott össze. Csak úgy megsúgom, hogy hajnali fél három van. Az
előbbi műsorom pedig nagyot szólhatott. A világ ismét forog és mindent ellep a
feketeség.
Moira velem szemben áll. Arca aggodalmas kifejezést öltött. Valami
nagyon nem stimmel, ezt éreztem. Olyan érzésem van mind, ha nem lennék teljesen
ura önmagamnak. Az erőm elszabadult, szinte az irányít engem és nem én azt. De
mind, ha észre sem venné, hogy itt állok vele szemben. Valami csattantás
hallottam a hátam mögül. Megfordulva Kyle nézett vissza rám. Na, őt sem
mostanában láttam.
-
Kyle hát te hol kószáltál az elmúlt hónapokban? – kérdeztem
mosolyogva a fiút.
-
Erre is arra is! Volt egy kis elintézni valóm. De téged ez miért
érdekel? – valamit titkol. Női megérzés. Nagyon kíváncsi természetem van, de
most megpróbálom türtőztetni magam.
-
Rendben, elhiszem! Történt valami érdekes? Moira miért nem vesz
észre minket? – halmoztam el kérdésekkel.
-
Az egész természetfeletti világ attól zeng, hogy Niki Hale
megszelídítette az öt vadász egyikét! Ráadásul Scott falkája is egyre híresebb.
A Nemoton pedig továbbra is vonzza a természetfelettit a drága fejre állított
természetfeletti katyvaszotokba. – magyarázta. Arról eddig is tudtam, hogy elég
sok lény csak azért jön hozzánk, hogy mert a város magához vonzza őket. Bacon
Hills még mindig a régi, mármint régen nem volt Nemoton. Vagyis volt csak nem
aktiválta egy féleszű kamasz se. Már bocsi Scott. Elkalandoztam egy kicsit a
tárgytól.
-
Szóval híresek vagyunk! Bár ezen Stiles viselkedése után meg sem
lepődők, a suli állandó lerombolásáról pedig ne is beszéljünk. – erre
felnevetett.
-
Igen láttam a tegnap esti akciódat! – azokra a robotszerű izékre
céloz.
-
Tudod mik azok a valamik? – fogalmazás ötös Niki. Pacsit magamnak.
-
A Rettegés Doktorainak nevezik magukat! Hallottam egy két dolgot
róluk az évszázadok során. Az első olyan maszkot egy Sebész nevű tudós alkotta,
az elektromágneses hullámzások összesűrítésével…
-
Azokból van pár Bacon Hills-ben! – kedves vagyok mi? A szavába
vágok.
-
Az ok, amiért most a ti drága kisvárosotokat találták meg az nem
más, mint hogy megtanítsanak néhány kamaszt arra, hogy ne játszanak olyan
erőkkel, amit nem ért.
-
Nemoton? – vágtam a szavába. Hisz mi másra is célzott volna. Ilyen a
mi szerencsénk, hogy az a fatörzs mindig visszatér. Már lassan kezd fatönk
allergiám lenni. Más ember a pókoktól fél Niki Hale meg a fatönköktől. Ez
bekerülhetne a topp öt furcsa fóbiák közé.
-
Igen én is erre a következtetésre jutottam. Mert az, amit ti azzal a
fával leműveltetek az nem semmi! Már évezredek óta nem volt aktív a Bacon
Hills-i Nemoton. – magyarázta Kyle.
-
Nem fa! Csak egy pszichopata fatönk. – igen ilyen is van. Mi ezt már
megtapasztaltuk. Hirtelen minden kezdett kivilágosodni körülöttem, felébredek!
Alex aggodalmas feje jelent meg először a látómezőmben. A
gyengélkedőn voltam. James fel-alá járkált az ágyam mellet. Világosbarna hajába
már néhány ősz tincs vegyült. Most hogy feladta a vadász létét nem halhatatlan
többé. Néhány hónap alatt nagyon sokat öregedett. De őszülni csak manapság
kezdett. Jobb, ha nekiállok megkeresni azt a visszafordító igét, vagy az átok
fél éven belül végezni fog vele. Erről a tervemről még senki nem tud, és ha
rajtam múlik az utolsó pillanat elöltig nem is fog.
****
A hétvége elég gyorsan
elrepült. Hétfő reggel van a diákok rémálma. De van ebben a hétfőben valami jó:
Jövő héten téli szünet. Na, ezt már szeretjük. Stiles és Lydia nagy erőkkel
kutat a történelemben a Rettegés Doktorai után. Megjegyzem eddig eredménytelenül.
Scott duplázta az őrséget a városban. Szóval hadi készültségben vagyunk.
Vészhelyzet esetén két perc alatt kell csatasorba rendeződnünk. Húzós ez a
szemeszter az már egyszer biztos. De plusz poén, csak hogy kicsit normál
kamasznak is érezhessem magam. Az hogy Lydia és Allison nekiállt kerítőnőt
játszani. Elmondásuk szerin nagyon jó pár lennénk Liammel. De azt nem vallom be
nekik, hogy nagyon is tetszik a szöszi. Mert nem az hogy nem tetszik csak még
soha nem volt komoly kapcsolatom. Mert Aidentől mindenki fél. Csak nagy
nehézségek árán sikerült kimásznom az ágyból. Magamra kaptam pár melegebb ruhát, mivel kint havazott. Vállamra kapva a táskám, indultam el az iskolába
mivel már megint elaludtam és el fogok késni. Ami manapság szokásommá vált.
Rohantam be a matekterembe hogy még Ms. Moon előtt érkezzek. A ritka esetek
egyike, szerencsém volt. Két perccel a tanár belépése előtt vágódtam le Liam
mellé. Ő csak mosolyogva rázta a fejét.
-
Niki esküszöm, veszek
neked egy ébresztő órát! – mondta széles vigyorral az arcán.
-
Tehetek én róla hogy
Aiden feje kemény és eltört rajta az órám? – kérdeztem ártatlan mosollyal.
-
Ms. Hale, Mr. Dumbar ha
befejezték az eszmecserét kezdeném az órát.
-
Még mindig a szíve
csücske vagyok. – suttogtam oda a szöszinek.
-
Ha így folytatjuk ez a
helyzet nem is fog változni.
-
Mind, ha amúgy
változna. – suttogtam cinikusan.
-
Mi lesz a következő
órád?
-
Francia. Neked?
-
Kémia.
Kicsengetésig önmagamat
meghazudtoló csendben ültem. Aztán francia. A téli szünet közeledtével majdnem
mindenből dogát írunk. Aztán spanyolom volt. csak tudnám ki volt az, aki egymás
után rakta a két nyelvórámat. Utána Mrs. Martint idegeltem Ethannel karöltve.
Hozzáteszem majdnem szétrobbantottam a labort. A kémia és én az két külön
univerzum. Az utolsó két órám tesi. Bár ha az ember, sport szakra jár a dupla
tesin meg sem kell lepődnie. Nagy léptekkel indultam el a lacrose pálya felé,
ahol a fiúk már a bemelegítő köröket futották vacogva. Nem tudom, télen miért
nem edzhetnek bent. Az egészből annyi maradt meg hogy Maliaval hülyéskedtem.
Liam kiharcolta, hogy vigyem haza, mert fáradt. Amit persze meg is tettem.
Annak a kék szempárnak nem lehet nemet mondani. Nem egyáltalán nem csöpög a
nyálam. De akkor is olyan helyes és kedves. Totálisan belezúgtam. De ezt nem
merem elmondani senkinek. Elvben bátor vagyok, ha harcról van szó, de
szerelemben már kevésbé. Nekem sincs kőből a szívem. Kitettem Liamet a házuknál
és haza indultam. Egyszer csak egy fiú futott ki elém az erdőből. Az eső
szakadt így csak éppen hogy sikerült negálnom. Kipattantam a Kocsiból.
-
Neked teljesen elmentek
otthonról? Mi van, ha nem tudok időben fékezni? – üvöltöttem rá az ismeretlen
fiúra.
-
Bocs kislány nem
akartalak meg ijeszteni! – oh, hogy…
-
Egoista majom. –mordultam
rá alig halhatóan.
-
Lehet egy kérdésem
kislány? Nem tudod, hol találom Scott McCallt?
- a vér is meghűlt bennem.
-
Ki vagy te?
-
A nevem Theo Reaken…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése