2015. január 11., vasárnap

Holdfogyatkozás 20.Fejezet Különös történet, és egy régi ismerős

Sziasztok! Bocs tudom hogy egy napot késtem, de szombaton iskola volt és nem tudtam elkészülni vele. Remélem tetszeni fog. Kérlek kommenteljetek. 
Puszi.: Alli! 
Holdfogyatkozás
20. Fejezet
Különles történet, és egy régi ismerős
·        Srácok, egy bérgyilkos van a városban. És ránk vadászik… - mondta Stiles.
·        Hogy mi van? – akadtak fenn a szemeim.
·        Több embert is megöltek. Ugyan úgy.
·        És honnan tudod, hogy bérgyilkos és nem csak egy sima sorozat gyilkos?
·        Hát… őhm… erre nem is gondoltam.
·        És hogy haltak meg?
·        Kitépték a torkukat és egy csepp vérük sem volt! – mi a…?
·        Vámpír. – suttogtam.
·        Hogy mi…?
·        Vámpír, a tettesűnk egy VÁMPÍR! – a két fiú kigúvadt szemmel nézett rám.
 Én pedig elindultam infóra. Az óra hamar eltelt. A következő órám Irodalom volt. Óra végére már nagyon untam magam. A tanár csak magyarázott és magyarázott. Segélykérőn néztem a mellettem már majdnem alvó Aidenre. De így jobban megnézve lehet, hogy már alszik. Ekkor… kopp… egy kréta pattant le a homlokáról. Legalább nem csak engem dobálnak meg a tanárok.
·        Köszönöm, hogy megtisztelsz minket a figyelmeddel. – förmedt rá a tanár.
Már csak két hét és téli szünet. Persze nagy gőzzel keresik, hogy ki verte szét a sulit… MEGINT! Eszünk ágában sincs feladni magunkat. Miért? Mert megkérdeznék, hogy miért tettük. Azt meg csak nem mondhatjuk, hogy egy csapat Berserkerrel harcoltunk, mert a végén még az Echoen (dili) házban kötnénk ki. Az meg nem mutat jól a főiskolai felvételiben. Ekkor megszólalt a szabadság hangja… a… CSENGŐ! Én pedig felkeltem és a bátyámat is kihúztam a teremből.  Mindketten mentünk a következő óránkra, ami ellenkező irányba volt. Ami az én esetemben Spanyol volt. Még be se fordultam a sarkon mikor valami keménybe ütköztem és padlót fogtam. Ahogy felnéztem a valamire vagy inkább valakire a szemeim kikerekedtek… Damon. Kol bátya Damon Salvatore, vámpír. De mit keres itt…?

·        Hogy vagy ordaska? – kérdezet gúnytól csöpögős hangon. Már azon voltam, hogy tökön rúgom.
·        Jó! Köszönöm kérdésed. És te pióca? – kölcsön beszólás visszajár.
·        Látom, a nyelved még mindig fel van vágva!
·        Látom még mindig olyan bunkó vagy, mint mikor eljöttünk! – és indultam tovább. Ő nagysága pedig jött utánam. – Damon kopj le! Órára kell mennem!
·        Jó én lekopok, csak mond meg a címeteket. Beszélni akarok az öcsikémmel. De a címet nem mondta meg!
·        Wolf life 234
·        És hogy találjak oda?
·        GPS? – és bementem a spanyol terembe, ott hagyva a bosszankodó vámpírt. És leültem Mason mellé. Utálom a Spanyolt. A tanár bejött és az óra elkezdődött. Még szerencse hogy Masonnak be nem áll a szája. Meg is halnék unalmamban, az szent. Igaz, ezért kívülről fújom azt, hogy melyik csapat milyen versenyt nyert, meg hogy Liaméknak mikor lesz meccsük, hogy mikor kinél milyen buli lesz. Ez a jó abban, ha fiú a padtársad, be nem áll a szája. És persze mindig engem csesznek le vagy dobálnak meg krétával. Matektanárnő is mindig megdobál. Pedig ott is mindig Liam – per pillanat Seth – beszél.
·        És ki volt az-az ürge, akivel szünetben beszéltél? – kérdezte Mason, pedig reméltem, hogy senki se figyelt ránk.
·        Damon Salvatore. A nővérem pasijának Kolnak a bátya. Igazi seggfej. Nem mindig bírom. Mindig mindenhez van egy gúnyos megjegyzése. Ha lehet, inkább kerüld el. Nagyon fura alak. – emellett vámpír és állandóan embereket öl. Egy vadállat. És egyebek. Ekkor találjátok ki mi talált fejbe? Hát persze hogy egy kréta. Hogy ez persze nem pazarlás, mi?
·        Ms. Hale, Mr. Gibson lennének szívesek figyelni? – most végre nem csak én kaptam.
Mivel a tanár ránk szólt halkabbra vettük a beszélgetést. De be semmiért sem fejeztük volna. De ekkor megszólalt a csengő. Így elmentem az utolsó két órámra, ami tesi volt. Terepfutás volt, ami az egyik kedvencem. Mivel farkas vagyok, gyorsan végzek, és a tanár elküld öltözni. Ami így is lett, ezért kettő tesiből csak félen kellet részt vennem. Miután felöltöztem elindultam haza. A házban megint nagy volt a nyüzsgés. Úgy látszik mi lettünk a találkozási központ. Minden este nyolcvanan vagyunk. Ez már kezd az idegeimre menni. Ebben a lakásban senkinek sincs egy perc nyugta se. Bemenet köszöntem mindenkinek. És megint nekimentem Damonnak. Hogy annak a felfuvalkodott vámpírnak mindig útban kel lennie! Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskámat és kimentem az erkélyre a rajztömbömmel. Leültem az egyik székre és nekiálltam firkálgatni.

 A rajzon egy vonyító fekete farkas volt. Lentről még mindig beszélgetés zaja szűrődött föl. Kezdett hideg lenni, ezért visszamentem a szobámba. Ahogy a rajzot leraktam a többi közé a szemem előtt fekete foltok jelnek meg. És hirtelen a sötétség magával rántott. Egy erdőben voltam. Láttam Moirát, aki épp a vadászok elöl menekült. Itt épp olyan tíz év körüli lehet. A nyomában pedig a király vadászai. Szegény! Elesett, a vadászok utolérték. De egy hatalmas fekete farkas rájuk ugrott. A farkas olyan volt, mint Moira, anya és én farkas alakban csak nagyobban, mivel ő hím volt. A felismerés fejbe vágott, ő Moira apja. Amikor a vadászok meghaltak a farkas felvonyított. Moira egy kicsit megijedt, de azért meg simogatta a farkast.
·        Nem fogsz bántani ugye? – kérdezte Moira. Mire a farkas észrevehetően bólintott. De én ezt a farkast már láttam valahol. A rajzomon. Ez volt az a farkas. Ekkor a farkas berohant az erdőbe. És már nem jött vissza. Moira tovább indult. De én láttam, hogy a farkas távolról követi. Nem lepődtem meg ezen, hisz az apja volt. Ekkor valaki rázogatására ébredtem. Rosi. Nagy nehezen felültem. Láttam, rajta hogy aggódik.
·        Niki mi történt? – kérdezte aggodalmasan
·        Aszem elaludtam. – azt még sem mondhatom, hogy látomásom volt.
·        Jól vagy?
·        Tökéletesen. Csak álmos voltam és nem jutottam el az ágyamig.
·        Jó. Jössz vacsorázni?
·        Aha! – felkeltem a földről és elindultunk le az ebédlőbe. Olyan furcsán éreztem magam. Olyan tompán, az érzékeim még egy embernek is rosszak lettek volna. Alex kicsit furcsán nézett rám. Mintha tudná, mi történik most. Vacsora után felmentem a szobámba. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Sötétség. Mindenhol sötétség van. Valami csöpög. Víz, legalább is remélem, hogy víz. Elindulok az egyik irányba. Találok, egy ablakot kinézek. Egy várban vagyok. Ez az a vár ahol Freyen élt és meghalt. csak járkálok. Míg egy beszélgetés nem üti meg a fülem.
·        „Felséges uram a megtaláltuk a fiának megfelelő menyasszonyt” – mondta egy hang.
·        „És ki lenne az?” – kérdezte az a bizonyos felséges úr.
·        „Freyen Hale!” – mi van…?
·        „Értem akkor hozzák a lányt a kastélyba” – változott a kép. A körülbelül 17 éves Freyen térdelt a király előtt. Már kezdem érteni Freyen mért halt meg. Kényszer házasság. Mivel azt a vérfarkast szerette.
·        Freyen tudod mért vagy itt? – kérdezte a király.
·        Nem felséges uram. – mondta a szőke lány.
·        Gondolom halottad, hogy a fiam most keres menyasszonyt! – a lány csak bólintott. És elcsíptem egy gondolat foszlányát. „Oh, add istenem, hogy ne engem akarjon menyasszonynak. Én szeretem Adamot.” – Te vagy a szerencsés választott. – mi? Ezt nem tehetik meg vele. Láttam a lány szemében az összetörtséget.
·        Értem. – mondta fanyar mosollyal. Szegény.
·        Vigyétek haza, hogy közölje a szüleivel. – adta ki a parancsot a király. A kép változott egy házban voltuk. Freyen elmondta a szüleinek, akik kitörő örömmel fogadták a hírt.  A lány bement a szobájába és kimászott az ablakon. És rohant. Megint változott a kép egy fiúval beszélt egy pajtában.

·        Adam most mi legyen? – kérdezet tanácstalanul a fiút.
·        Nem tudom! – a srác is összetörtnek nézett ki. – Szeretlek Freyen.

  • Én is szertelek Adam. – és a fiú megcsókolta. Látszott rajtuk nagyon fiatal koruk ellenére is, hogy nagyon szeretik egymást. Én azt is tudom miért. A srác vérfarkas, a vérfarkasok csak egy párt választanak. Ezt nevezik bevésődésnek. De ha ez igaz, a fiú belehal a szerelme elvesztésébe. Egy boszorkány és egy vérfarkas, furcsa páros, de össze illenek. Ők Moira szülei. Szóval így keletkezett a mágusfarkas legendája. Az első mágusfarkas egy nagyon erős boszorkány és egy nemesi vérfarkas leszármazottja. Különleges történet. Így megnézve a fiút Moira az apjára ütött. Ugyan olyan kék szeme és fekete haja van. Ekkor megszólalt az órám jelezve, hogy reggel van.                      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése