Holdfogyatkozás 24.Fejezet Egy titok kiderül

Sziasztok! Itt a legújabb fejezet! Remélem tetszeni fog!

Üdv: Alli!

Holdfogyatkozás

24.Fejezet

Egy titok kiderül

Hátamat az ajtónak vetettem és mély levegőt vettem. Elment. Legalábbis remélem. A többiek nincsenek itthon, mivel Scott falkagyűlést hívott össze. Csak egy dolgot nem értek. Azt mondták James a mágusfarkasra vadászik. De én ne… te szent isten. É… én… vagy… vagyok… a… mág… mágus… mágusfarkas.  Na, ez lesokkolt. Pedig sejtettem, hogy ezért vannak a rémálmaim. Mégis sokként ért, hogy tényleg én vagyok az. Az erkélyajtót reteszre zártam és elmentem lefeküdni. Órákon keresztül csak forgolódtam. Bár ki tudna nyugodtan aludni, ha kiderül, hogy ő a mágusfarkas? Végül nagy nehezen el tudtam aludni. Alig aludtam három órát és megszólalt az ébresztőm. Morogva végezetem el a reggeli teendőimet. Felvettem egy rózsaszín nadrágot egy fekete-fehér kockás inget és a jól megszokott bakancsom.

A hajamat csak simán kifésültem és a középső tincset egy hullámcsattal a fejem tetejére erősítettem. Ma Beccával és Rosival mentem vásárolni. Már nagyon vártam, hogy végre szombat legyen. És ma az van. Lebaktattam az étkezőbe. Aztán indultunk is Los Angeles-be. Öt óra utazás után meg is érkeztünk. Megtalálva a város legnagyobb plázáját bevetettük magunkat a butikok sokasága közé. A vásárolgatásra még Becca szoktatott rá. Azóta megszállott ruhabolond vagyok. Egész délelőtt vásárolgattunk. Már majdnem meg feledkeztem a mágusfarkasos hülyeségről. De csak majdnem, ez az egész követett, mint a sötét árnyék. Hazafelé úton szakadt az eső. Ha minden igaz képes vagyok varázsolni nem? Hát akkor próbájuk ki. Behunytam a szemem és erősen arra koncentráltam, hogy álljon az eső. Amikor kinyitottam a szemem: láss csodát! Elállt az eső. Szóval tényleg én vagyok az. Meg kéne tanulnom néhány bűbájt! De otthon még utána kell néznem ennek a legendának. Mert valami furcsa előérzetem van ezzel a dologgal kapcsoltban. Rebecca vezetési stílusának hála három óra alatt hazaértünk (odafele Rosi vezetet ezért volt öt óra).  Haza érve vacsi után rögtön megtaláltam az ágyamat mivel nagyon fáradt voltam. A két lány lehúzta az energia szintem. Gyorsan elaludtam. Álmomban egy középkorbéli kis fakalyibában voltam. A házban Moira volt és egy körülbelül vele egy idős fiú. Volt az egész helynek egy mágikus kisugárzása. Láttam, hogy a srác magyaráz valamit Moirának. De hang nem volt. De nem is kellet hang, rá jöttem ki a srác. Még Kate mondta anno, hogy Merlin leszármazottja a mágusfarkas tanítója. Az-az ő Merlin, ha minden igaz. Te szent… Merlin a leghíresebb mágus a világon, én pedig láthatom, még ha csak látomásba is. Nagy durranásra ébredtem. A hangok a nappaliból jönnek. Felvettem a pizsamámra egy inget és lementem megnézni honnan jönnek a hangok. Ahogy beléptem a nappaliba már csak azt láttam, hogy a Berserker az ablakon át távozik. Remek! Már sehol sem lehet nyugodtan az ember. Aiden csak intetett, hogy menyek fel nyugodtan. Visszamentem, de aludni már nem tudtam. Így inkább bekapcsoltam a laptopom és beütöttem a keresőbe hogy a „Mágusfarkas legendája”. Keresgélni kezdtem csak azt nem tudom, hogy mit. Míg meg nem láttam egy mondatot. „A mágusfarkas a farkasok húga. Minden farkas és vérfarkas tiszteli és védi őt!” Most akkor mi a franc van? Jó nekem ebből ennyi elég mára, és lecsaptam a laptopom tetejét. Egész vasárnap a többiekkel dumáltam, hogy eltereljem a figyelmem a legendáról. De sajnos a hétvége is egyszer elmúlik. Hétfő reggel még a szokásosnál is nehezebb volt. Csak nagy nehezen végeztem el a teendőimet. Hosszas válogatás után felvettem egy szürke inget, koptatott farmert és az elmaradhatatlan bakancsot.

Felkaptam a táskámat ás lerohantam az étkezőbe. A gyors reggeli után már mentem is Rosival a suliba. Láttam, hogy valami baja van. Szerintem sejthet valamit. De ha sejt is nem tudhatja meg. Úgy döntöttem egyelőre senkinek sem mondom el.  Láttam a vöröskén hogy nagyon aggódik valami miatt. Azt már tudom, hogy ő és Alex titkolnak valamit. Már csak az a kérdés mit! De igazából nem érdekel, nem állok neki nyomozni, mint a lányregényekben.

·        Rosi mi a baj? – kérdeztem meg végül. Rám nézett.

·        Semmi bajom nincs! – mondta bizonytalanul. Most komolyan azt hiszi, ezt beveszem.

·        Rosi! Ezt te magad se hiszed el, én meg végképp nem! – néztem rá kissé megrovón.

·        Próbálkozni lehet, nem? – vonta fel a szemöldökét és széttárta a kezét. Belőlem pedig kitört a röhögés. Ezután leparkoltam a suli előtt. A ránk váró tömegben pedig megpillantottam egy ismeretlen ismerőst. Brettet. Utoljára akkor láttam mikor lábon lőttem. Mellette pedig egy ugyanolyan szőke hajú, körülbelül velem egyidős lány állt. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy a húga. Odaérve köszöntem mindenkinek. Elindultunk órára. Mint kiderült a lány Lori, Brett húga és évfolyamtársam (mivel a mi osztályunk sajnos betelt). Az első órám matek. Mivel Sethék visszamentek újra Liam mellet ülök. Már hiányzott, hogy egész órán a szöszit piszkáljam.

·        Liam! – szólaltam meg az óra közepe felé. – Brették mért járnak ide? – kérdezem.

·        Nem halottad? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

·        Mit? – néztem rá értetlenül.

·        Az alfájukat Satomit megölte egy bérgyilkos. A falkája pedig úgy döntött, hogy nem oszlik fel, hanem csatlakozik hozzánk. Így van az, hogy kétfalkányi természetfeletti lény van Scott alfasága alatt. Ő meg rohangál, mint a mérgezett egér. Bocs vérfarkas! – na, az utolsó mondatát nem bírtam ki kuncogás nélkül. Aminek hála az előttünk ülő lány gyilkos pillantást vetett mindkettőnkre. Biztos nem tudott miattunk figyelni. Ez a jó a vérfarkas létben, ha keveset figyelsz, akkor is kitűnő vagy. Még tanulnod sem kell. De fel a fejjel ez a téli szünet előtti utolsó hét. Azt már előre tudom, hogy a karácsonyt Mistik Falls-ban töltjük a Micaelson villában. Már alig várom. És ha minden igaz a McCall falka is jön. Bár lehet, hogy most nem vállalják be az utazást az embertöbblet miatt.

·        Fogjátok be! Nem lehet tőletek figyelni! – szidott le minket az előttünk ülő lány. Amin én speciel csak röhögni tudtam, de ezzel Liam sem volt másképp.

·        Egyéni szoc problém! Amúgy meg, ha figyelni akarsz, ne velünk veszekedj, hanem fordulj előre és figyelj! – mondtam és előrelöktem a székét.

·        Nem is tudtam, hogy te tudsz ilyen szemét is lenni? – nézette rám furcsán a szöszi.

·        Ha felhúzzák az agyam meg, ha a helyzet úgy kívánja, akkor igen, tudok szemét és bunkó is lenni! – magyaráztam. Néha tényleg túl szőke.

·        O… k… é…! – nem nagyon értettem hála a csengőnek. De már siettem is kémiára, aminek csak az első öt percén voltam ott. Mivel addig dumáltam Ethanal míg Mrs. Martin ki nem zavart mindkettőnket. Ezután föcim volt. Amiről egy mondatra sem emlékszem mivel kikapcsolt az agyam, de teljesen. Ezután még volt egy törim ebéd előtt, amin még Mason állandó kotyogása mellet is nehéz volt nem elaludni. Ebédnél furcsa volt, hogy két asztalnál is elfértünk és nem lehetett hallani többé Leah és Jared állandó vitáit. Ezután még volt két tesim. Már épp indultam volna haza mikor Emili, Nina és Kira megállított.

·        Ugye nem akarsz hazamenni? – kérdezett Kira.

·        De igen mért? – néztem rájuk furcsán.

·        Lacrose edzés. Mivel Brett az előző suliban csapatkapitány volt ma rögtön meg is nézi az edző. Szóval gyere, elkésünk! – húzott Kira a lelátok felé.

·        Jól van Kira! Tudok magamtól is menni, nem kell húzni! – néztem rá csúnyán.

·        Jó, de gyere már! Scottnak megígértem, hogy nem késünk! – hisztizett, amint befejezte a mondandóját leültünk a lelátóra. Három perc múlva kezdődött a válogató. Természetesen Brett bekerült az élvonalba. Így már csak Stiles ember a csapatban. Hát biztos, hogy az idei összes versenyt megnyerjük.  Hétvégén lesz egy két napos lacrose meccs. Az ikrek és Alex addig piszkált, míg igent nem mondtam. Aminek Liamék nagyon örülnek. Én már annyira nem. Hisz a fél hétvégémet egy suli buszon kell majd tölteni a másik felét meg egy lelátón.  Vicces lesz az már biztos. De legalább nem csak én leszek lány mivel a teljes McCall falka jön, meg persze Emili és Nina. Mega a mi kis családunk. Vagyis Cora, Rebecca, Kol, Derek és Damon utánunk jönnek. jó mi? Végül indultam volna haza mikor Stiles a semmiből termett előttem.

·        Stiles a szívrohamot hozol rám! – néztem csúnyán a fiúra.

·        Bocsi! De falkagyűlés a suli mögött. Csak szűk körben.

·        De én ilyenekre nem szoktam járni!

·        Tudom! De most jönnöd kell! Scott mondta. – győzködött.

·        Jó, hova menjek? – adtam be a derekamat.

·        Gyere! – kezdett húzni a suli háta mögé. Ahol a többiek már csak ránk vártak.