Holdfogyatkozás 12.Fejezet Zűrzavar

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást mindenkinek.

Puszi Alli!

Holdfogyatkozás

12. Fejezet

Zűrzavar

Szia, Niki! – mondta

Alex?

·        Niki ki az? Megjött Kira? – kérdezte Aiden, de nem tudtam válaszolni. Amint megláttam a srácot, az arcomra fagyott a vigyor. – Niki mi történt? Ki a csávó?

·        Nem tudom! – de a hangom inkább tükrözött félelmet, mintsem nemtörődömséget.

·        Alexander vagyok! – nyújtott kezet a bátyám felé.

·        Aiden! – szerintem a bátyám sejti azt, hogy a sráccal valami nem klappol.

·        Nem ismertek egy bizonyos Niki Halet? – kérdezte mire összenéztünk Aiddel.       

·        Miért is? – ne baszki, Aid feje egy lufihoz hasonló, gyanítom, mindjárt robban.

·        Mert beszélnem kell vele sürgősen. – látszik a szemében a félelem szikrája.

·        Én vagyok Niki Hale, szóval miért keresel? – nagyon idegesít, hogy nem mondja el, miért jött.

·        Azt négy szemközt szeretném megmondani! – valamiben sántikál.

·        Na, azt már nem kispajtás! Vagy itt helyben megmondod, mit akarsz a húgomtól, vagy elmész a jó messzire. Megértetted szépfiú? – a gyanúm beigazolódott, Aiden robbant. Erre a nagy hangzavarra mindenki kidugta a fejét. De egyetlen egy dolog tűnt fel nekem az, hogy Kali nem lepődött meg Alex érkezésén.

·        Oh, istenem, Aiden így kell fogadni a családunk egyik barátját? Alex gyere be és ne foglalkozz Aidennel. – szóval a család barátja mi? A nevelőanyám tud valamit. Már csak az a kérdés mit. Kira pedig pont ezt a pillanatot választotta a megérkezésre. Így már a teljes McCall falka és a családunk ült le Kalival szemben az előbbiekre magyarázatott követelve.

·        Emberek ő itt Alex. Ő egy mágus és a mai naptól fogva egy ideig a városban fog lakni. Mivel a családunk barátja ezért az itt tartózkodását a mi házunkban fogja tölteni.  – jelentette ki Deaucalion. Ez egyre csak jobb lesz.

„Aiden szemszögéből”

Scott már majdnem teljes falkája a házunkban lebzsel. Már csak a vérrókát várjuk. Mikor újra csengetnek, Niki rohan ajtót nyitni és aztán semmi. Így jobbnak látom utánamenni.

·        Niki ki az? Megjött Kira? – de az ajtóban nem a róka, hanem egy srác ált. Akinek a képe már most nem szimpi. De ami végkép betette a kaput az a húgom arcán ülő félelem volt. -  Nix mi történt? Ki a csávó?- ezután kiosztottam a srácot. Erre a nagy ordibálásra mindenki kijött.

Miután a fiút elküldtem melegebb éghajlatra, az én egyetlen drága jó édesanyám közölte, hogy a családunk barátja és hogy nálunk fog lakni. Hát nem remek? De egyet tudok, ha csak csúnyán néz Nixre én kicsinálom. Lehet, hogy nem néznék ki belőlem az emberek, de Niki a kishúgom, ha nem is vérszerinti, de úgy tekintek rá és a többiekre is. Ha valaki bántaná, én azt ki csinálnám. Mivel nekem ők a családom. Scotték egész nap itt voltak. Ennek eredményeként most már én is összehaverkodtam velük. De azért a szöszit még szemmel tartom. Niki szerintem eddigi életébe nem pletykált annyit, mint ma Lydiaval és a többiekkel. A srác, mint időközbe kiderült Alex egyre normálisabbak tűnik. Habár van benne valami furcsa. Csak azt nem tudom, hogy mi.

„Niki szemszögéből”

Miután lenyugodtunk az Alex üggyel szinte egésznap a lányokkal pletykáltam. Megbeszéltük, hogy Alex jól néz ki, és hogy bejön Lydiának. Meg persze az örök téma az, hogy menyire összeillünk Liammal. Meg hogy két bamba vagyunk, mert még nem jöttünk össze. Néha elképesztő Kira menyit bír beszélni. Miután elmentek nekiláttunk vacsizni. Utána Kali adott egy szobát Alexnek mi pedig mentünk a dolgunkra. Mivel nagyon fáradt voltam ezért egy gyors zuhany után rögtön bedőltem a pihe-puha ágyikómba. Álmomban újra a várban voltam, csak most a trónteremben. Megint láttam Freyent ahogy egy trón előtt térdelt. Ekkor bejött a kapucnis férfi. A trónon ülő férfi szólalt meg először.

·        Freyen Hale, boszorkányság vádjával megvádoltak! Tagadod a vádat? – nekem ez a férfi nagyon nem tetszik.

·        Nem felség! – szóval ő a királya a várnak.

·        Boszorkány! Máglyára vele! – szólalt meg a kapucnis.

·        Barát hallgass! Ez nem a te ügyed!

·        Boszorkány! Elfogadtad az ítéletet?

·        Igen uram! – felelte lehajtott fejjel. Ezután kivitték, én pedig utána mentem. Egy máglyarakáshoz. Ahova ki kötözték és meggyújtották.

Sikítozva ébredtem. Lihegve felültem az ágyban. Próbáltam lenyugodni, kevés sikerrel. Szerencsémre senkit sem keltettem fel. Mivel patakokban folyt rólam a víz elmentem lezuhanyozni. Utána magamra rángattam egy fekete nadrágot és egy fehéres pulcsit.

A hajamat pedig összefontam.

Elővettem a rajztömböt és a szénkészletet. Felültem az ablakpárkányra és elkezdtem rajzolni.

 Majdnem szívrohamot kaptam, amikor megláttam a képet. Mivel ez a vár pontos másolata annak, amivel álmodtam, ahol Freyent kivégezték. Egyszerűen ez az álom nem hagy nyugodni. Ha ő tényleg az ősöm, akkor mért nem hallottam még róla? De a legnagyobb kérdés még mindig az, hogy miért boszorkányságért végezték ki, mikor vérfarkas. Gyorsan előkotortam a laptopom és beütöttem a nevét.

Mire kidobta az Argent legendát. Hogy száz éve egy szörnyű lény mészárolta az embereket Franciaországban. Hogy a vadászok nem tudták elejteni. Végül egy Argent nevű vadász leterítette, emellett állította, hogy felesége és gyerekei voltak a szörny első áldozatai. De ez csak az, amit eddig ismertem itt tovább volt a legenda. Hogy miután a farkas meghalt női alakot öltött. A nő neve pedig Moira Hale, Freyen Hale lánya. Freyent boszorkányság vádjával végezték ki Franciaországban. Állítják, Moira félig boszorkány félig vérfarkas volt úgy nevezett mágus farkas. Freyen halála előtt elmondott egy átkot melynek lényege az, hogy minden ezredik évben születik egy lány, aki olyan, mint Moira: mágus farkas. Ezt az érdemet csak is egy Hale örökölheti. Alatta ott volt egy kép Moiráról. Ekkor valaki kopogott az ajtómon így gyorsan lecsaptam a gépem tetejét és odabaktattam, kinyitottam.

·          Szia, Alex! Miben segíthetek? –vajon mit keres itt ilyen korán?

·          Kali mondta, hogy szóljak, hogy van két perced leérni, reggelizni. – basszus már ennyi lenne az idő?!

·          Oké! – becsuktam magam után az ajtót és lerohantam az étkezőbe.

·          Jó reggelt! – ültem le a megszokott helyemre. Aid ekkor jött be.

·           Rossz hír emberek! Stiles hívott, helyrehozták a sulit holnap már kell menni suliba. Ami téged illett Alex ne hidd, hogy megúszod, holnap jössz velünk és beiratkozol! – a francba! Hogy tudták ilyen gyorsan helyre hozni mikor nekem két estémbe került, hogy olyan szépen szétverjük! De egyetlen jó hír az, hogy Aiden nem engedi azt, hogy Alex ne járjon suliba így ő is szív velünk együtt. A nap további részében az ikrekkel hülyéskedtem. Éjjel nem volt rémálmom. Így reggel az órám vernyákolására ébredtem. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet felvettem a ruhákat a kedvenc bőrdzsekimmel.

Befontam a hajam, sminkeltem, felkaptam az iskolatáskámat és lerohantam az étkezőbe.

Miután végeztem a reggelimmel felkaptam a kocsi kulcsot beültem és meg se állata a sulink parkolójáig. Még ki se szálltam, de Emi és Nina már ott volt.

·          Sziasztok! - öleltem meg legjobb barátnőimet.

·          Szia! – köszöntek szinkronban. Eddigre Liam és Mason is ideért. Így együtt indultunk meg a matekterem felé.

·          Nagy kár, hogy ilyen gyorsan felújították! Nem, csajok? – kérdezte Mason.

·          De! – mondtuk tökéletes szinkronban a barátnőimmel. A teremben megint Liam mellett ültem. Már a tanár nagyban magyarázott mikor kopogtak.

·          Gyerekek, hadd mutassam be az új osztálytársatokat Alexander Lesert!  - mondta az igazgató és ki is ment a teremből. Alex pedig leült a mögöttünk lévő padba. A tanárnő fojtatta a magyarázást. én pedig mintadiákként beszélgettem Liammal. És egyszer csak valami lepattant a homlokomról! Kitaláljátok mi volt az? Hát persze hogy egy krétadarab mivel a tanárnőnek heppje engem krétával dobálni.    

·          Ms. Hale megint zavarja az órámat! Elmondaná, miért kell ezt nekünk minden órámon eljátszani? – kiakadt.

·          Nem kell mindig. Volt matekóra, amikor nem dumáltam végig. – én csak az igazat mondom.

·          Oké! De megkérhetlek, hogyha ennyire fontos mondanivalód van Liam számára azt csöndesebben add a tudatára úgy, hogy én ne haljam?  – lehet, hogy jóba leszek a matektanárnővel. Ekkor elkezdett zúgni a fülem a szemem előtt pedig fekete pontok jelentek meg. Mikor kitisztult a kép, már kicsengetek és Liam vonszolt ki valahogy a teremből az udvarra. De a levegőben megéreztem Kate szagát. Megint.